Bővebb ismertető
IX. ANYANYELVI KONFERENCIA
Pomogáts Béla
Három évtized
Hagyományok és törekvések
Ismét elteit négy esztendő az anyanyelvi mozgalom és a Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága - Anyanyelvi Konferencia élettörténetében. 1996-ban az Egerben rendezett Vlll. Anyanyelvi Konferencián közre adtunk egy dokumentumkötetet (Huszonöt esztendő az Anyanyelvi Konferenciák történetéhen), ennek bevezetőjében alkalmam volt összefoglalni az anyanyelvi mozgalom negyedszázados történetét. Nem szeretném megismételni az ott leírtakat. Csupán hagyományaink és törekvéseink néhány kardinális elemére hívnám fel most az olvasó figyelmét, abból az alkalomból, hogy Marosvásárhelyen hamarosan kezdetét veszi a IX, Anyanyelvi Konferencia. Az egyszerűség kedvéért pontokba szedem azokat az elveket, amelyek mozgalmunk hagyományaiból erednek, és törekvéseit meghatározzák. Mondhatnám így is: azokat az alapelveket és követelményeket, amelyek az Anyanyelvi Konferencia stratégiájának sarokpontjait adják.
1. Az anyanyelvi mozgalomnak kulturális stratégiája és arculata van, feladata korábban is az volt és a jövőben is az marad, hogy támogassa és szervezze a magyar kultúra, mindenekelőtt a határokon túl élő magyar nemzeti közösségek kulturális tevékenységét, különös tekintettel anyanyelvünk és anyanyelvi kultúránk megőrzésére, gondozására és fejlesztésére. Ennek a küldetésnek a jegyében hoz létre értelmiségi találkozókat, irodalmi, közművelődési, pedagógiai konferenciákat, ifjúsági táborokat és vetélkedőket, illetve mint társrendező, részt vállal más magyar kulturális szerveztek hasonló összejöveteleinek, konferenciáinak szervezésében, létrehozásában. Az Anyanyelvi Konferencia, az anyanyelvi mozgalom ilyen módon az egyetemes magyar szolidaritás egyik intézménye, és mint ilyen, a maga eszközeivel igyekszik elősegíteni a magyarság kulturális és szellemi egységének helyreállítását. Azt a lelki egységet szolgálja, amelyet huszadik századi történelmünk végzetes eseményei (1920-ban a trianoni, 1947-ben a párizsi békeszerződések, 1956-ban a magyar forradalom és szabadságharc leverése) oly kártékonyán megbontottak. Szerepet vállal a magyar-magyar párbeszéd szervezésében, és számít is arra, hogy ebben a szervezőmunkában szellemi és erkölcsi súlyának megfelelő szerepet kap.
2. Az anyanyelvi mozgalom az egyetemes magyarság kulturális mozgalma, a Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága az egyetemes magyarság kulturális szervezete, azaz nemcsak Magyarországon, hanem a szomszédos országok magyar nemzeti közösségeinek a körében és lehetőségei szerint a nyugati világban élő magyar diaszpórában is végzi feladatait. A három részre: az anyaországra, a kisebbségi magyar közösségekre és a nyugati szórványokra tagolt magyarság minél teljesebb kölcsönös információcseréjét és kulturális összefogását kívánja támogatni és szervezni. Mint egyetemes magyar szervezel és mozgalom a maga eszközeivel elő
Márai Sándor, eredeti nevén márai Grosschmid Sándor Károly Henrik (Kassa, 1900. április 11. – San Diego, 1989. február 21.) magyar író, költő, újságíró.
Márai életútja az egyik legkülönösebb a 20. századi magyar írók között. Már az 1930-as években korának egyik legismertebb és legelismertebb írói közé tartozott. Amikor azonban 1948-ban elhagyta hazáját, tudatosan és következetesen kiiktatták műveit a hazai irodalmi életből, és haláláig a nevét is alig ejtették ki. Ez nemcsak emigráns létének és bolsevizmus-ellenességének tudható be, hanem annak is, hogy ő volt a magyar polgárság irodalmi képviselője, s erről az osztályról sokáig semmi jót sem lehetett állítani. Márai azonban a klasszikus polgári eszményeknél értékesebbet nem talált, így kötelességének tartotta, hogy ezeknek adjon hangot műveiben.
Az 1980-as években már lehetővé válhatott volna munkáinak hazai kiadása, de ő megfogadta, hogy amíg Magyarországon megszálló csapatok tartózkodnak, s nem lesz demokratikus választás, addig semminek a kiadásához és előadásához nem járul hozzá. Életműsorozatának újra kiadása halála után, 1990-ben indult el. Ugyanebben az évben posztumusz Kossuth-díjjal jutalmazták.
Márai Sándor Kassán született egy régi szász eredetű családban. Apai ágon a nemesi Ország család rokona. Édesapja Grosschmid Géza, királyi közjegyző, édesanyja Ratkovszky Margit. Márai Sándornak három testvére volt, Kató, Géza és Gábor. Géza Radványi néven vált világhírű rendezővé.
A szülők az elit polgári értékrend szellemében kívánták nevelni gyerekeiket, így Márai Sándor 9 éves koráig házitanítóhoz járt, majd a Jászóvári Premontrei Kanonok Kassai Főgimnáziumába. 1914-ben átkerült Budapestre, a II. kerületi Érseki Katolikus Főgimnáziumba, végül Kassán az Eperjesi Katholikus Főgimnáziumban érettségizett 1917-ben.
1918-ban Budapestre költözött és megkezdte jogi tanulmányait, majd átjelentkezett a bölcsészkarra. A Tanácsköztársaság idején újságíróként tevékenykedett, melynek bukása után először Lipcsébe, Frankfurtba, majd Berlinbe ment tanulmányait folytatni.
Több lap állandó munkatársa lett, a tanulmányait pedig feladta. 1923. Április 17.-én vette feleségül a zsidó származású Matzner Lolát. Még ebben az évben Párizsba utaztak, és 6 évig ott is éltek. 1928-ban költöztek vissza Budapestre.
1930-1942 közötti korszak volt Márai Sándor legtermékenyebb írói időszaka. 1948-ban a Márai család elhagyta Magyarországot és Olaszországban telepedtek le, ahol Márai Sándor tovább folytatta az írást.
1952-ben Márai Sándor és felesége Amerikában telepedett le, ahol öt év kint tartózkodás után megkapta az amerikai állampolgárságot.
1985-ben meghalt Kató húga és Gábor öccse, 1986 januárjában pedig felesége. Végül 1989-ben San Diegóban egy pisztollyal véget vetett az életének.