Nyelvünk és Kultúránk 2003/6. [antikvár]

ÚTKERESÉS Hódi Sándor A vajdasági magyarság jövőképe 1990 körül váratlanul nagyot fordult velünk a világ. A fordulat új távlatokat és lehetőségeket nyitott meg számunkra, ugyanakkor új kihívásokat és veszélyeket rejt magában. A magyar kisebbségek kulturálódásának, iskoláztatásának, anyanyelvápolásának és -használatának a fordulat előtt politikai és jogi akadályai voltak. Ezek az akadályok, bár nehezen, de a társadalmi-politikai változásokkal együtt érzékelhetően csökkennek, néhány év múlva vélhetően meg is szűnnek. Nemzetiségpolitikai szempontból kedvezőnek látszó történelmi időszak elé nézünk, ugyanakkor új, más természetű akadályok adódtak, amelyekre korábban nem gondoltunk. Eddig a kultúra, mint minden az égvilágon, felülről vezérelt folyamat volt, alulról alig érkeztek impulzusok. A diktatúrában a terror vasabroncsa szorította össze a társadalmat, a kisebbségi társadalmat is. A hatalmi politika sem az egyének, sem a közösségek számára nem engedett szabad játékteret, mindent és mindenkit mozdulatlanságra kárhoztatott. Nos, ennek az időszaknak vége, a mozgástér jelentős mértékben kiszélesedett, át kellene állnunk az alulról történő építkezésre. A kisebbségi pártok, szakmai érdekszervezetek, művelődési egyesületek létrehozásával az első botladozó lépéseket meg is tettük ezen a téren, összességében és egészében azonban nem tudtunk élni az új lehetőségeldcel. A szokás rabjai maradtunk, nem tudunk mit kezdeni magukkal: kiveszett a kezdeményezés és a spontaneitás belőlünk, leszoktunk az önálló gondolkodásról és cselekvésről. A megváltozott körülményekhez való kreatív alkalmazkodás helyett új eszmékre, megváltókra várunk, csak ezúttal Nyugatról. A fenyegetettséget, a veszélyt még mindig a hatalom részéről érezzük, holott az új államhatalom a jövőben aligha fog törődni velünk. A terror és az ideológiai eszközök helyét, amellyel eddig kormányoztak bennünket, a demokrácia mezében jelentkező pénzhatalom és a korszerű agymosás váltja föl. És ez az, amire egyáltalán nem vagyunk fölkészülve. A ránk zuhanó szennyel, mocsokkal, szellemi igénytelenséggel szemben talán védtelenebbek vagyunk, mint a zordon hatalommal szemben, ami nagy veszélyt jelent közösségünkre nézve. Ennél is nagyobb gondot jelent majd a pénztelenség. Korábban megmondták, mit és hogyan, amire több-kevesebb pénzt is biztosítottak. Félő, hogy a karvaly-kapitalizmusban, amely az ajtónk előtt dörömböl, jogaink lesznek, pénz azonban nem jut semmire. Es itt kezdődnek az igazi bajok. Előadás. Elhangzott a „Határon innen - határon túl" c. tanácskozáson Tóthfaluban (Vajdaság), 2Ü03. i vember 19-én. NYELVÜNK ÉS KULTÚRÁNK2003/6 ---