Nyelvünk és Kultúránk 2008/1. [antikvár]

Pomogáts Béla A Himnusz ünnepén A nemzet történelmi önismeretének és önazonosságának tanúsítványa, hogy vannak ünnepei: nemzeti ünnepei. Nekünk, magyaroknak hagyományosan több is van: Szent István királyunk ünnepe mögött hosszú évszázadok közös hite és reménye áll - erős elkötelezettség egy ország iránt, amelynek az európai államok közösségében van a helye, egyszersmind meg kell őriznie a maga eredeti kultúráját, szellemiségét és identitását. Március 15-e a magyar szabadság ünnepe, közel másfél évszázada emlékezünk meg róla „hivatalos" keretek között is, ez is egyszerre nemzeti és európai ünnep, nemcsak annak következtében, hogy a márciusi forradalom tisztító vihara szinte az egész kontinensen végigsöpört, és így a magyar forradalmat egy egész forradalmi hullám: a „népek tavasza" vette körül, amiatt is, hogy a magyar március nem csak a szabadságot akarta kivívni, hanem nemzetünk európai státusát is helyre kívánta állítani. Október 23-a megint forradalmi ünnep, valójában ugyanazt a nemzeti stratégiát: a függetlenséget, a társadalmi egyenlőséget, nemzeti és európai identitásunk szerves egybetartozását reprezentálja, mint március 15-e. Megünneplése mögött nincs két évtized sem, köztudomású, hogy az ünnephez illó szabadsággal és méltósággal első alkalommal 1989. októberében emelkedhetett a nemzet hivatalos ünnepnapjai közé. Néhány esztendeje azután van egy újabb nemzeti ünnepnapunk: január 22-e, a Magyar Kultúra Napja, az a nap, midőn Kölcsey Ferenc pontot tett a Himnusz szövege után. Különleges ünnep és különleges megemlékezés résztvevői vagyunk: nem tudok arról, hogy a nemzeti kultúrának olyan sok európai országban volna külön ünnepe. A miénk ennyiben maga is „hungaricum", olyan alkalom, amikor mindannyian, akik magyarok vagyunk, együtt lehetünk, egymás szemébe nézhetünk, kezet foghatunk egymással, felidézhetjük közös emlékeinket, nem csak azokat, amelyek személyesen a mieink, hanem a nemzet közös emlékeit is, és számot vethetünk azzal, hogy mi mindent kell tennünk annak érdekében, hogy ez az ünnep mindig megmaradjon, hogy nemzeti himnuszunkat sok-sok nemzedéken keresztül,utódaink is énekeljék: nemzeti ünnepeinken vagy éppen templomainkban istentisztelet után, és persze, amikor egy-egy nemzetközi sportsiker eredményhirdetése alkalmával a legmagasabb zászlórúdra felvonják a piros-fehér-zöld, lobogót. Van ennek a január 22-ének valamiféle, talán így mondanám: „családias" jellege. Pontosabban szólva: ilyen jellege kellene, hogy legyen. Augusztus 20-a a magyar államiság ünnepe, NYELVÜNK ÉS KULTÚRÁNK 2008/1 - 5 íf P ' I ' ft ÍJfM ¦í r v' I. ' iíVm'^/ i ''.1' '11, '!Ü'P