Nyelvünk és Kultúránk 2010/2. [antikvár]

TRIANON Juhász Gyula: Trianon Nem kell beszélni róla sohasem, De mindig, mindig gondoljunk reá. Mert nem lehet feledni, nem, soha, Amíg magyar lesz és emlékezet, Jog és igazság, becsület, remény, Hogy volt nekünk egy országunk e földön. Melyet magyar erő szerzett vitézül, S magyar szív és ész tartott meg bizony. Egy ezer évnek vére, könnye és Verejtékes munkája adta meg Szent jussunkat e drága hagyatékhoz. Es nem lehet feledni, nem, soha. Hogy a mienk volt a kedves Pozsony, Hol királyokat koronáztak egykor, S a legnagyobb magyar hirdette hévvel. Nem volt, de lesz még egyszer Magyarország! És nem lehet feledni, nem, soha. Hogy a mienk volt legszebb koszorúja Európának, a Kárpátok éke. És mienk volt a legszebb kék szalag. Az Adriának gyöngyös pártadísze! És nem lehet feledni, nem, soha. Hogy a mienk volt Nagybánya, ahol Ferenczy festett, mestereknek álma Napfényes műveken föltündökölt, S egész világra árasztott derűt. És nem lehet feledni, nem soha, Hogy Váradon egy Ady énekelt. NYELVÜNK ÉS KULTÚRÁNK 2010/2