Nyelvünk és Kultúránk 2012/3. [antikvár]

Az Anyanyelvi Konferencia védelmében A Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága - régebbi elnevezése szerint az Anyanyelvi Konferencia - több mint négy évtizede munkálkodik államilag támogatott civil szervezetként a magyarság kulturális egységének megerősítésén, a nemzeti kultúra műhelyeinek támogatásán, az ifjú magyar nemzedékek anyanyelvi műveltségének gondozásán. A négy évtized alatt számos tudományos tanácskozást, szakmai találkozót, tanári tanfolyamot, ifjúsági tábort szervezett, tanulmányköteteket, antológiákat, tankönyveket adott ki együttműködve külhoni kulturális szervezetekkel a szomszédos országok magyar közösségeiben is. Az Anyanyelvi Konferencia Kárpát-medencei súlyponttal a magyar nyelvnek és kultúrának öt világrész magyarságára kiterjedő nemzetközi szervezete. Munkájáról 35 éve ad számot a nyilvánosságnak a Nyelvünk és Kultúránk című folyóiratban. A társaság vezetői és munkatársai között olyan ismert tudósok, írók, pedagógusok vállaltak szerepet, mint első elnöke: Bárczi Géza, majd Lőrincze Lajos, a magyar nyelv védelmének apostola, Keresztury Dezső, Szathmári István, Czine Mihály egyetemi tanárok, Erdélyből Bodó Barna, Kántor Lajos és Kötő József, a Felvidékről Dobos László, Gál Sándor, Kolár Péter, Kárpátaljáról Dupka György, a Délvidékről Bányai János, a nyugati világból Nagy Károly, Fazekas Tiborc, Sárközi Péter. Munkatársai és vezetői között több Kossuth- és Széchenyi-díjas tudós, akadémikus található. Önzetlenül vállalta anyanyelvünk és magyar kultúránk gondozását és védelmét, mindenekelőtt a kisebbségben és szórványban élő magyarok között. Ez a küldetésünk, ez a munkánk mára ellehetetlenedett. Az anyanyelvi mozgalomnak ez a nemzetközi szervezete egészen mostanáig, igaz, egyre csökkenő mértékben, a magyar kormányok és az országgyűlés támogatásával végezte munkáját. Támogatást idén nem kapott, csak ígéreteket. Könnyen belátható, hogy néhány áldozatos tudós, tanár és lelkész önzetlensége nem képes fenntartani a mozgalom szerteágazó tevékenységét, ehhez az ország, a kormányzat támogató jóindulatára van szükség. Ennek híján munkánkat nem tudjuk folytatni, és ezzel nemcsak egy nagy múltú és az előttünk álló jövőben is, hitünk szerint, nagyra hivatott intézmény és mozgalom lehetetlenül el, hanem nemzeti nyelvünk és kultúránk gondozása és védelme is erőtlenebbé válik. Ezt különösen fájdalmas kijelenteni akkor, amikor az Országgyűlés a magyar nyelv és NYELVÜNK ÉS KULTÚRÁNK 2012/3 5