Bővebb ismertető
VAS ISTVÁN Badacsonyi bazaltok
Ez az ég felé meredő, Ez a gigászi csupa-kő Ez az összepréselt rétegek Kohéziójából keletkezett Látszólag csupa repedés. De bonthatatlan megkövülés Mi lehetne más. Mint őskori lángolás. Mint a Föld Ifjúkorában kitört Tűzhányók mondanivalója, A bömbölve, lobogva Feltornyosuló lángzivatar Maradéka, a lávatalaj. Seregnyi megkövesedett, Özönvíz-előtti szörnyeteg. Állnak most ég felé meredőn A koporsóidomú hegytetőn. Éjfélkor, ha a hold ragyog, Babonás bálványalakok. Hegymagas azték istenek, Véráldozatra éhesek. Várnak egy új szörny-eseményt. Mintha lépnének is felénk, Ösláz-szülte alakzatok, Van köztük, aki fintorog. Vad fintor ez, kolosszusi. Éjfélkor, ha a hold süti.
Félsz, mikor a hold idesüt? Gondold meg, letelik idejük. Míg élhetnek, örüljenek. Lehordják lassan a hegyet. Hallod? a csákány, a robbanás. Fogy a megkövült, őskori láz. Nézd, kékesszürke görgeteg. Fejtik a fáradt emberek. Húzzák csillékben napra-nap Apatikus bányalovak. Igen, ez még a múlt idő itt. Hiszen így is kifizetődik. Nem látszik másban az új világ,