Bővebb ismertető
BRACKÓ ISTVÁN
Tokajban, tizedszer
Töprengő tábori krónika
Tiszaladány nemcsak arról nevezetes, hogy itt minden második embert Bényei-nek vagy Csikarnak hívnak. Ezt a tényt legfeljebb csak megmosolyogja az egyszeri idegen, de akkor már csettint is, ha ennek az Észaik-magyarországi, hegyaljai kisközség lakóinak viselt dolgairól hall. Nagy múlttal, szép örökséggel, vir-íusos bátorsággal dicsekedhetnek. Augusztus 23. jeles nap volt. Ekkor nyílt meg, a hagyományoknak megfelelően Tiszaladányban a tokaji írótábor.
IRODALOM ÉS KERTGAZDÁLKODÁS
A művelődési ház nagyterme zsúfolásig telt. Jött az idősebbje, de szép számmal akadtak fiatalok is. Egy a sok Bényei közül, Bényei Miklós tanácselnök joggal mondhatta, hogy az ifjabbaknak is nevezetes lehet ez a találkozó. A tíz év miatt is, az emlékek fényesítette nagy eszmecserék miatt is, Tiszaladány irodalmi, gazdasági rangja miatt is. M. Pásztor József Darvas Józsefre emlékezett, akit úgy fogadtak itt még a negyvenes években, mint egy minisztert. Később csakugyan miniszter lett, s akkor is úgy fogadták, mint barátot, aki cikkeiben adott hangot annak az örömnek, hogy a földes szobákban kis könyvtárak születtek. A kertművelő, gazdasági kapcsolatokból kulturális, emberi kapcsolatok szövődtek. Tisza-ladánynak immár helye van az irodalomban. Ide nem jöhet úgy literátus ember, hogy valamelyik könyvét az író-olvasó találkozó résztvevői ne ismernék.
A megnyitón (Amriskó Gusztáv, a Hazafias Népfront Borsod megyei Bizottságának titkára mondott beszédet) a véletlen vagy a szerencse a háromnegyed évszázada született Jenei László mellé ültetett. Együtt hallgattuk végig Tóbiás Áron előadását a ládányi parasztok hajdani, radikális követeléseiről és a hagyományteremtő találkozásokról. Amikor az előadó a híres-neves Győri Elekkel cimboráló Jenei-famíliáról szólt, szomszédom megjegyezte, hogy a sok tagú család felemlegetésekor a külföldre szakadt Józsi kimaradt a sorból. Öten voltak fiúk, férfiak. Ünneplőbe öltözött asztaltársam egyébként bólogatott és emlékezett. Igen, így volt Itt bújtatták Darvas Józsefet a felszabadulás előtti nehéz napokban. Ismerősként ölelte a falu keblére Veres Pétert és Sinka Istvánt is.
Mi hozta össze a Tisza-mente, a Bodrog-völgy, a Hegyalja népeit? A hasonló táj? A közös sors? A foszló szegénységben is többre törekvő tenniakarás? A virtus? A fogékonyság? A bátrabb hit?
5