Pannon Tükör 1997. november-december [antikvár]

4PANNONBisztray ÁdámVÁNDORLÁSAIMBANVándorlásaimban a vógyokozás volt jó, érkezés helyett az út maga, mely síkos lisztjével estig fehérré tesz, soha nem a kút, a veder, hanem a hívó szomjúság.Soha nem a kert, szerzett vagy elvesző birtok, nem a sáros és csorba szerszámok gyümölcse, hanem a virágzás, amit fagy nem érhet s hirtelen tavaszt ád mandulafák fohászra nyíló karjain.TÉLNEK HOSSZÚ GYARMATANFekete zóporbon gőzöl a föld,még forró az ősz,októberi szúnyog sír lámpád előtt,de lombja vész a parknak,sziennaveres lombja.íme a nyirkos, megtapadott palást,a csípőről lecsúszó ingváli,nem veszi fel viselője többé.Mezítelen halála előtt a vértanú kőris,vetkezik ártatlan juharfád,egyik sem tudja ítéletét.S a víz felől, mélységes lapályrólkúszva lassan a köd megindul,őrhelyén veri repedt kolompját egy fácán,-torkában rémült, felgyújtott éjfél a futókkal,mig elönt tornyot, kéményeket merítő áradattélnek hosszú gyarmatán.