Pannon Tükör 1998. január-február [antikvár]

Baán Tibor KAPCSOLATOK ha a késelő tél alkonyi széllel sorvasztia a fényben álmodó falakat a mindenség a málló vakolathoz igazítja a lüktető óra perceit és tengerek halainak s szeretők szívének vezényli a közös ütemet mert ő az aki estére csukja be fény fogytán a kapukat s hajtja közelebb a világ halálához a szemhéjakat miket szerettem s virrasztja a felhőnek látszó görög városok hajóit melyek rég csonkák és életemhez alakítja a fény sebességét s a hangokat hogy összefüggést teremtsek a gyermekek játékai és c tenger között - összefüggést a pusztulás összefüggéstelen csontjai között - NEMZEDEK Kassák Lajos emlékének műanyag szipkákon át szívjuk a miatyánkot és plakátokat énekelünk az utakra mintha jogunkban állna visszafelé pörgetni a teremtés rulettkerekét s föltenni megint az avantgarde zsetonjait a 13-as szómra - mintha visszanyerhetnénk elveszített csillagainkat meg a templomok mélyvízében tempózó imát ó üdvözülés valcere minden megeshet