Pannon Tükör 1998. március-április [antikvár]

Kotnyek istvón felvétele A TÖLGYFA^ Jéghegyek süvöltő haja, kazalszóró orkán zúdult a tölgyfára; ágait cincóita; ősi talaj !GÜG hallatszott: a vad vihar nnegcsavarta derekát; hasadt és repedt az acélerős derék. De g gyökerek még mélyebbre kaptak: védték az ősi, megbontatiGn földet és g tölgyet. Mert ősi idő óta nép élt és él azon a tájon. Tölgyfóból van az ópos bölcső, az ól-lóka és a meghatóan szép döhedernagy kenderprős is. Ókori idők utáni hózsorvégi izgótűz izzott. Szülőfalum népe él ezen a tölgyfós tájon. A ma és a holnap minden vad szóvihara sem hasogatja meg emlékét, nem szaggatja ki gyökerét; lombja aló segíti Tardoskedd népét. Mindétig önállóan maradva, anyanyelvüket szépszóval megbokré-tózvG, más népnek is kezet adva. Átkarolom hót g tardoskeddi tölgyfa derekát tisztelve szülőfalum ősi emlékét, szót emelve édes anyanyelvem szabadságának virágzósóért. Pécsett, 1997 Karácsonyán Az utolsó írás, omit tőíe hozott a posta.