Pannon Tükör 1998. szeptember-október [antikvár]

Villányi László EGY MÁSIK MOZDULAT Lányszavak Apor Vilmoshoz „Emeljétek föl szíveteket! - hallottam hangodat,állva a lilába borult töltésen, akárha oltár előtt, fölemeltek a Rába fényei, föl az őszi kikericsek fölé, szoborrá kopott kavicsok ragyogtak, a Te ajándékodul, s én elgondo -tam, lila virágot viszek íróaszta lódra, merített papírt, hogy öljegyezhesd, a Lány él Istenhez közel, oz angyal jöttekor ezért nem semmisült meg Mária, Isten a Lányhoz fordult, testesült általa, a Lány hasonlatos Istenhez, magából teremt egy lényt, s részévé válva a világnak adja. Isten szeretetében részesülsz, míg Lány figyel, s elgondolkodtam, Te nem rósz meg vétkeimért,kegyetlen kérdéseimért, nem mosolyogsz meg, ha azt mondom, hazugság nélkü akarok élni, és vigyázol annak mozdulatára, aki megérint engem, miként akkor védőn fölemelted kezed, hogy Ok fölemelhessék szívüket.