Szín - Közösségi művelődés 2008. február [antikvár]

E. Prévost könyvének - Nincsen ártatlan hang - (Magyar Műhely Kiadó 2005.) mondatait idézve köszöntöm formailag megújult folyóiratunk olvasóit. Prévost a zenéről beszél, ezért kínál - talán mindnyájunk számára örvendetes - távolságtartó gondolkodást: „A zene alapvetően közösségi művészet. Minden megnyilatkozása emberi kapcsolatot feltételez. Lehetnek ezek konvencionális, valamely hagyományból kinövő kapcsolatok, vagy a kölcsönösség félgépies reakciói (a klasszikus nyugati zenében ez utóbbi dominál: a partitúra jelöli ki a zenész helyét a dolgok rendjében). A közösségi összetartozás természetét az a szabályozó közeg határozza meg, amelyben a zene megszületik. A hagyományos formák betartásának szigorú megkövetelése diktatórikus rend, még ha esetleg merő jó szándékból is ilyen. E zenék megszólaltatásáért általában tisztelet, sőt nagyrabecsülés övezi az előadókat. A klasszikus képzettségű zenész a komplex nyugati modern zeneművészet előadásához szükséges képességek révén is szert tehet bizonyos társadalmi megbecsülésre és státusra. Az előírásoktól egyik zenésztípus sem térhet el, erre mindkettőt kötelezi saját konvenciója... ... Ha egy zenész bármilyen módon szembe kíván helyezkedni a hagyomány vagy a piac merev viszonyaival, akkor először is tisztában kell lennie ennek társadalmi és gazdasági velejáróival. Ha az autokratikus vagy kommerciális jellegű közösség zenéje helyett testvériesebb közösségben létrehozott zenére vágyik, akkor új, nyitott kapcsolatokat kell kialakítania. ...A metazene csakis az alárendeltség minden elképzelhető módját kizáró, kreatív és sokszínűségre törekvő együttműködés révén jöhet létre...Minden zenésznek pluralistának kell lennie önmagával szemben is, ellenállva az előadások végleges formában való stabilizálásának vagy reprodukálásának, kivéve, ha ez dokumentáció formájában őriz meg valamit... Az improvizatív zene... működő modell, amelyben a résztvevők... ismerik a részek összefüggéseit... Minden (aktív vagy passzív) résztvevő egy társas produktum producere és használója. Egyikük sincs a passzív fél (a vásárló) szerepére kárhoztatva... Nincsenek vezetői, csak előmozdítói, akik arra bátorítanak mindenkit, hogy vállaljon részt az emberiség messzehatóbb, kiteljesítőbb kifejezésében ...A metazenei élet értelme a kötődés más emberi lényekhez, egyedül a kommunikáció öröméért, az érzékenység és a fogékonyság tágításáért. ...A metazene ... a kulturális 'normák' peremén lebegő zene... Elégedetlenséget, eltávolodást jelent. Akkor halad előre a metazene, ha megtagadja, hogy a hatalom szuperstuktúráinak körvonalaihoz igazítsa saját alakját. A metazenész első helyen álló szempontja, hogy minden lehetséges metazenei gyakorlatot kipróbáljon, és összevesse ennek legmélyebb, legmeghatározóbb szerkezeti tényezőit az összes többi zene determinánsaival ...A metazene iránti igény akkor merül fel, amikor a létező formák már nem képesek kielégíteni az emberek igényeit." Mátyus Aliz