Szovjet kultúra 1951-1952. (nem teljes évfolyamok) [antikvár]

W. ^VFOLYAIU 1951. bbcbmber SdúLut-a bS^! ÍRTA: GERGELY SÁNDOR »Sztálin elvtársat ma már nemcBak a Szovjetunióban, hanem a magyar munkáaok ós parasztok is ódeeatyjuknak nevezik.« (rAkosI) Sztálin, a szabadító, a felszabadító . . . Amiről Dózsa György jobbágyai álmodoztak, amiért harcoltak s vérpadra mentek . . . ami után Esze Tamás magyar, szlovák s orosz kurucai olyan nagyon vágyódtak s amiért ezer s tízezer számra adták életüket, . , aminek a megteremtésében olyan nagyon hittek Petőfi, Táncsics s Kossuth honvédéi . . . s amelyért a magyar munkásosztály 1919-ben olyan hatalmas és hősi erőfeszítéseket tett megvalósult. Szabad lett a dolgozó élete a Duna—Tisza táján is. Valóra vált tehát az évezredes vágy. S az évezredes pert Sztálin döntötte el a nép javára. Szabadságot hozott az évezredes magyar rabszolgának Sztálin. Hogy élősdiektől mentes élet épülhessen itt is ! Törvénybe tétetett immár : a föld, amelyet annyi szabadsághős vére öntözött, ne here uraknak teremjen a gyár, a bánya, a műhely, a laboratórium csak arra dolgozzék, aki épít, serénykedik az iskolák ne az embernek ember által való kizsákmányolására oktassanak, hanem arra intsenek, hogy az ember értékét csakis a közösség számára végzett munkájának értéke meg. Szabadsággal ajándékozott meg bennünket Sztálin ! Hogy legyen a magyar dolgozónak és hamar legyen nek-is annyi gyára, traktorja, ekéje, cséplőgépe, annyi útépítőgépe, emelődamja, annyi iskolája, üdülőháza, kórháza, szanatóriuma, amennyi ahhoz kell, hogy embere, ura lehessen a maga sorsának, hogy élhessen a szabadsággal amellyel a szovjet nép fegyveres fiai - életük árán — megajándékozták. Békét és szabadságot adott nekünk Sztálin I Békét, építő békét, amelynek a mintája az első munkás-paraszt haza: a Szovjethaza. Mert nemcsak Minyin, Pozsarszkij meg Pugacsov szegény elkínzott parasztjainak álma szerint él a szovjet nép ! Ilyen élet után vágyódott Spartacus lázadó népe, ilyen, uraktól megtisztított otthonért mentek harcba a középkor változásokért, jobb holnapért harcoló tömegei, forradalmár parasztjai. Ilyen otthonba készültek 1871-ben, Párizs kommünárjai, ilyen boldog életért keltek fel 190S-ben az orosz monkástömegek, ilyen boldog mindennapért danoltak a gyilkos csendőrsortűzzel a lénai aranybányászok. Láncaikat veszíteni, de megnyerni helyettük egy egész világot rohamoztak kelettől-nyugatig a proletárok, jogfosztottak, a kizsákmányolt százmilliók, amíg végre a Nagy Október meghozta a győzelmet. A szovjet nép nagy győzelmét, amelynek egyre sokasodó eredmé-