Tekintet 2006/3 [antikvár]

NÓVÁK ÉVA Ahol jó Elűzött és eltemetett kutyák kísértenek, körmük mögöttem kopog, ami szerteágazott előttem, egyirányba fut. Néha túl tág a tér, A-tól B-ig az utak meghosszabbodnak és katatón pózba igazítanak. Néha túl szűk a tér, a vészkijárat fölött a lámpa nem ég, mégis tudom, merre rohanjak ki a fákhoz, ahol fehérhasú szarkák szökdécselnek a fűben, ott leülhetek veled, hátat a háthoz, ott megsimogathatjuk kutyáink hűséges fejét. ég csordogál, csorog Századeleji tintaként használhatod, kézzel már kevesen írnak úgyis, a postást, ha az ajtó előtt a levéllel asztmásan liheg, a címzett sajnálkozva nézi, miért fáradt ide, nem érte meg,