Tempevölgy 2011. március [antikvár]

Részlet a könyvből: "Magány, fény halál Az olasz irodalom nemcsak a művészi, de a terjedelem nagyság tekintetében is rekordteljesítményeket mondhat magáénak. Ludovico Ariosto lovageposzáról, Az elveszett Orlandóról (Orlando furioso) Hegedüs Géza nem habozott kijelenteni, hogy "az egész európai irodalomban a leghosszabb epikus költemény". Pontatlanul, mert a szintén olasz Giambattista Marino Adonisa (Adone) még terjedelmesebb (eposzelődje 4847 ottavajával, vagyis 38 736 endecasillabójácval szemben 5123 stanzát, 40 984 verssort tartalmaz.) S még a huszadik század második felében, 1982-ben is jelent meg - igaz, jóval kevésbé ismert költő, Edoardo Salmeri tollából - olyan eposz, mely nem kevesebb, mint 27 000 versszakban ünnepelte Giuseppe Garibaldit, "az emberiség lovagját" (Il Cavaliere dell'umanitá). Ám olaszul írták a világirodalom legrövidebb versremekeinek egynémelyikét is. Elég talán Giuseppe Ungaretti több költeményére utalni, kiváltképpen a Reggelre (Mattina), amely mindössze két szóból áll ("M'illumino/d'immenso"). Ez az epigrammáknál is tömörebb verskoncentráum - mely magyar műfordítók sorát állította nehéz feladat elé - határeset a versdefiníció szempotnjából ("...relatív minimumszabálynak eleget tevő szöveg...")."