Természet és társadalom/Atom 1954-1956 (vegyes számok) (21 db) [antikvár]

Részlet: CXIII. ÉVF. 9. S Z Á M TÁRSADALOM 195 4. SZEPTEMBER I IÍRSB0AL0M- ÉS TERMÉSZETTUDOMÁNYI ISMERETTERJESZTŐ TÁRSULAT HIVI FGLYÚIRATA BBTRE LÁSZLÓ, a MTA Csillagvizsgálójának igazgatója, a TTIT Közp. Csillagászati Szakosztály elnöke: Csillagászati tanulmányúton a Szovjetunióban A Szovjet Tudományos Akadémia ez év tavaszán meghívást küldött a Magyar Tudományos Akadémiának, közölve, hogy a pulkovoi csillagda megnyitására, továbbá a június 30-i teljes napfogyatkozás megfigyelésére magyar csillagászokat lát vendégül. Az Akadémia e meghívásra kiküldött delegációjában a Szabadsághegyi Csillagvizsgáló 6 munkatársa vett részt. A közel két hónapig tartó tanulmányúton több szovjet csillagvizsgálót volt alkalmunk részletesen megismerni és láthattuk azt az óriási fejlődést, amelyen a szovjet csillagászat a második világháború óta átment. E csillagvizsgálók közül a világhírű, újjáépített és most megnyílt pulkovoi intézet a legnagyobb. A pulkovoi c*illafvii>filó múltja A. A. Mihajlov, a pulkovoi csillagvizsgáló igazgatója a következőkben foglalta össze a csillagvizsgáló történetét: A Nagy Péter előtti Oroszországban a természettudományok és a csillagászat igen fejletlen volt. 1647-ben Jelent meg Hevelius danzigi polgármester és műkedvelő csillagász Hold-leírásának orosz fordítása: az első orosz csillagászati könyv. Nagy Péter zsenialitása felismerte a csillagászat jelentőségét a világnézet kialakításában, a babonák elleni (haroban és gyakorlati szerepét a hajózásban. Ezért a Nagy Péter által 1715-ben alapított Hadi- és Tengerészeti Iskolában nagy szerepet kapott a csillagászat tanítása. A tudományok művelésére Pétervárott Tudományos Akadémiát alapított, mely kezdettől fogva rendelkezett csillagvizsgáló intézettel. A város gyors fejlődése, a városi légkör szennye, továbbá a kocsiíorgalom következtében a műszerek állandó remegése azonban később lehetetlenné tette a komoly munkát és ezért elhatározták, hogy az intézetet a város környékére költöztetik. A választás a Péter-vártól 17 km-re délre fekvő dúsnövényzetű dombvidékre esett Pulkovo falu közelében. A Brjullov építész kitűnő tervei szerint épült intézményt 1839-ben nyitották meg. Ez lett az alapja a Szovjetunió Tudományos Akadémiája csillagászati főobszervatóriurnának. A kiváló szakemberek és kitűnő felszerelése következtében a világ első csillagvizsgálói közé küzdötte magát. Ebben a munkában döntő szerep jutott V. J. Sztruve és fia, O. V. Sztruve fáradozásának. V. J. Sztruve <1793-4864) lett a pulkovoi csillagvizsgáló első igazgatója, ö szerezte Münchenben az első nagy műszert, egy Merz-íéle refraktort. Nevét a Dunától a Jeges-tengerig terjedő (25° 20') nagy délköri fokméréssel és kettőscsillag megfigyeléseivel örökítette meg. Megmérte a Véga (« Lyrae) parallaxisát és elsőnek alkotott véleményt a Tejút szerkezetéről. Munkáját fia, O. V. Sztruve folytatta. Több mint 500 új kettős csillagot fedezett fel, számos parallaxist mért meg, foglalkozott a Saturnus gyűrűjével, a kisbolygókkal és ködfoltokkal. A pulkovoi csillagvizsgáló Sennállásának első 50 évében klasszikus sztellárasztronómiai feladatokon dolgozott. Mintaszerű csillagkatalógusokat adott ki, melyek kiterjedt csillagstatisztikai munkáknak képezték alapját. A gyakorlati feladatokból is kivette az intézmény a részét. Jelentős feladata volt az orosz birodalom feltérképezésében, a geodéziai és a kartográfiai munkálatokban. 1886-ban az akkoriban a világ legnagyobb műszerét jelent-3 30 hüvelykes távcső felállításával az asztrofizikai k.utatások is megindultak. A. A. Bjelopolszkij állócsillagok színképét vizsgálta. Neki köszönhető számos bolygó tengelyforgásának spektroszkópiai meghatározása és annak bizonyítása, hogy a Saturnus-gyúrű apró részecskékből áll. Szírikópelemzési kutatások is folytak. Különösen ki kell emelni G. A. Tyihounak 1906 óta a Mars-bolygón végzett fényelnyelési vizsgálatait, melyek a növényi élet kimutatására vezették. 1890-ben F. A. Bregyihin személyében világhírű asztrofiztkus került az intézet élére. Breffyihin nagy eredményt ért el az üstökösök szerkezetének felderítésében. ö jött rá, hogy a csóva a Nap sugárnyomása által eltaszított részecskékből áll. A századfordulón az intézet már bővítésre szorult. 1908-ban alapították a simeisi asztrofizikai, majd a nyikolajervi asztrometriai leányintézeteket. A pulkovoi csillagászati könyvtár ekkor már egyike a világon a legnagyobbaknak, melyet külföldről 3s számos érdeklődő keres fel. A könyvtár féltett ereklyéjét képezik Kepler kéziratai, melyeket németországi hányód&sukból 1775-ben vásárolt meg a pétervári Tudományos Akadémia. Az Októberi Forradalom után a csillagvizsgáló további erős fejlődésnek indult, különösen az asztrofizika terén. Mivel Leningrád fénye és füstje zavarta a megfigyeléseket, erősen fejlesztették a vidéki leény-tntézeteket. N. G. Ponomarjov tervei szerint horizontális napteleszkóp épült és az intézet a korszerű napifizikai kiutalásokba is belkapcsolódott. Emellett az intézet klasszikus sztellárasztronómiai prograsronját is to-ivább folytatták. Geodéziai és asztronómiai mérésekhez alapvető csillagkatalógus került kiadásra, mely több mint 18.000 gyengefényű csillag helyét tartalmazza nagy pontossággal. A második világháborúban a Leningrád védelme korüli harcokban á nagymultú csillagvizsgáló teljesen elpusztult. Az első arcvonal néhány száz méterre a csillagvizsgáló előtt húzódott, területe sohasem jutott német kézre. A Szovjet Hadsereg a harcok közepette is segftseget nyújtott a csillagda kiürítéséhez. De csak a műszerek egy részét sikerült megmentem. A 15 és 30 hüvelykes refraktorok és a napteleszkóp optikai részét biztonságba helyezték, de a mechanikai rész megsemmisült. A híres ikönyivtár egy része is elveszett Az újjáépült pulkovoi csillagvizsgáló A delegáció május 19-én énkezett meg első állomására, Leningrádba. Pulkovo Leningrádtól mindössze 18 km-re van, a város középpontjának számítható ad-miralitási épülettől majdnem pontosan délre. A Leningrádtól délnek kiinduló országút egyenesen neki ve- 3