Thalassa 1992/1-2. [antikvár]

Bevezetés Kiben nem merülnek fel időnként olyan kérdések, mint amilyeneket André Haynal fogalmazott meg: .Vajon megérthetjük-e valaha is, hogyan volt lehetséges, hogy a rendszer magasrangú emberei, sőt vezetői ( ) kötelességüknek érezték, hogy tevékenyen részt vegyenek a különböző perverzen szadisztikus kínzásokban ( )? Hogyan lehetséges, hogy a nagy perek áldozatainál olyein mérvű az eszményített hóhérral való azonosulás, hogy ezek az áldozatok »mindent« bevallanak, azt Is, ami nem felel meg az Igazságnak?" S mégis, azt hiszem, az ilyen kérdések rosszul vannak feltéve. Pontosabban: már magukban e kérdésekben Is benne rejlik az a világ, amelyben állandóan ott leselkedik a totalitarianizmus veszélye. A rendszer szadista gyilkossá lett magas rangú embereinek, a nagy perek ugyancsak a rendszer magas rangú vezetői közül kikerült áldozatainak magatartására nincsen értelme általános magyarázó sémákat keresni. Bármilyen általánossá váljék is egy magatartás egy bizonyos világban, a hasonló vagy éppenséggel teljesen azonosnak tűnő magatartások esetében is mindig az egyént kell megértenem. Ha van Freudnak és a pszichoanalízisnek „üzenete" a totalitárius rendszereket Illetően, s mély meggyőződésem, hogy igenis van, akkor az éppen ez. Emberi magatartásokat le lehet írni, meg lehet érteni, de nem lehet elmagyarázni. Akkor is ez az üzenet, ha Freud maga és számos követője sok tekintetben naturalista-racionalista módon félreértette önmagát. Egy kultúrára - talán - rákérdezhetek anélkül, hogy a modern racionalitás világának foglyává lennék. Azt a kérdést, hogy mi a totalitárius rendszerek lényege, feltehetem - talán - anélkül, hogy önmagunkat a világra kényszerítő sémák szülőjévé lennék. S ugyanígy megkérdezhetem - talán hogy ml volt a funkciója a nagy pereknek, a kínzásokkal kicsikart hamis vallomásoknak. Talán. Biztos még ebben sem vagyok. Hiszen van-e olyan elméleti mű, el tudunk-e