Thalassa 1992/1 [antikvár]

BevezetésKiben nem merülnek fel időnként olyan kérdések, mint amilyeneket André Haynal fogalmazott meg: .Vajon megérthetjük-e valaha is, hogyan volt lehetséges, hogy a rendszer magasrangú emberei, sőt vezetői ( ) kötelességüknek érezték, hogy tevékenyen részt vegyenek a különböző perverzen_gzadisztikus kinzásnkhjin (.TTT? Hogyan lehet-seges, nogy a nagy perek áldu/aldinál olyan mérvű az eszményített hóhérral való azonosulás, hogy ezek az áldozatok mindent bevallanak, azt is, ami nem felel meg az igazságnak?" S mégis, azt hiszem, az ==_ ék rr.ssy.nl vannak feltfve Pontos'ábban: már maguKEan jen Is bemic rcjttftraz a világ, amelyben állandóan ottleselkedik a totalitarianizmus veszélye. A iletLmagas rangú embereinek, a nagy perelCűráncsak-a-Fendszer magas-rangú vezetői közüTRlkerült áldozatainak magatartására nin-'-r-Qw^tflmp filtplánntj mafflarámj^mnlfnt keresni. Bármilyen általánossá váljék is egy magatartás egy bizonyos világban, a hasonló vagy éppenséggel teljesen azonosnak tünő magatartások esetében is mindig az egyént kell megértenem. Ha van Freudnak és a pszichoanalízisnek üzenete" a totalitárius rendszereket illetően, s mély meggyőződésem, hogy igenis van, akkor az éppen ez. Emberi magatartásokat le lehet írni, meg lehet érteni, de nem lehet elmagyarázni. Akkor is ez az üzenet, ha Freud maga és számos követője sok tekintetben naturalista-racionalista módon félreértette önmagát.Egy kultúrára - talán - rákérdezhetek anélkül, hogy a modern racionalitás világának foglyává lennék. Azt a kérdést, hogy mi a totalitárius rendszerek lényege, feltehetem - talán - anélkül, hogy önmagunkat a világra kényszerítő sémák szülőjévé lennék. S ugyanígy megkérdezhetem - talán hogy mi volt a funkciója a nagy pereknek, .alkínzásokkal kicsikart hamis vallomásoknak. Talán. Biztos még eEEeTf sérh vágyok. Hlizen van-e olyan elméleti mű, el tudunk-e