Új Aurora 1977/1. [antikvár]

ILLYÉS GYULA A PROVINCIALIZMUS FELÉ, ELŐRE! naplójegyzet Egy kicsit a múltba vonatozunk majd le Gyulára, — azt gondoltuk. Megnézzük Dobozon, mit hozott az idő a negyven év előtti »Lélek és kenyér« színhelyére. Bepillantunk Gyulaváriban a temetőbe: inaradt-e csak egy név is dédszüleim fölmenőinek fejfáin? Hadd merengjek el egyszer én is sírföliratok hagyományos kezdőbetűin, hogy A. B. F. R. A., — vagyis A Boldog Föltámadás Reménye Alatt. Visszafelé zötyögve lesz majd egy darab régvolt is fejünk fölött az útitáskáinkban. S most azt kell kicsoinagolnom, hogy egy poggyásznyi jövőt hoztunk magunkkal. Azzal kezdeni, amit bárkinek kezébe adhatok, fogd és tapintsd. Mohács évfordulóját éljük. A végvárak, a végvárak! — kezdi minden tanul-!nány. Azokon fordult meg az ország sorsa. Nem igaz, hogy nem lett volna a karbantartásra, a zsoldra pénz. Volt még a király kezében is, csak másra folyt. Az udvar csak alamizsnára ezer forintot — kétszáznegyven tehén árát — folyósított, ugyanakkor, midőn — nyújt képet Klaniczay kitűnő összefoglalója — »a klisszai várkapitány száz forintot tud csak előlegül kisírni a várőrség több évre elmaradt zsoldja helyett.« Vidéki folyóirataink szerkesztői ilyen klisszai várkapitányok módjára küldik leveleiket és futáraikat, s rándulnak föl maguk is az ország szívébe. Hát még a különböző időszaki és művelődési kiadványok, antológiák gazdái. De buzgól-kodásuk nem olyan gyászos eredményű, mint a hajdani Szcndrő, Sabác, Belgrád halálraszántjaié. Irodalmi életünk a folyóiratokba húzódik; egészséges igénnyel a maga (de nem az olvasó tömegek) számára. Néhány éve arculatuk is egészségessé alakul — különbözőre.Az IJj írás száma rég nem téveszthető össze a Kortárséval, noha gazdájuk ugyanaz. Annál világosabban mutatkozik meg az a szándék, mely más és más föladatot akar teljesíteni. így alakulnak különbözőre már más és más szükséglet ellátására a vidéki folyóiratok. Épp egy Békés megyei művészi eseményről — a Várszínház idei munkájáról — szólva írtam le: szellemi életünk egyik nagy fogyatékossága, hogy nem elég provinciális. Nem hat ki eléggé még a szűkre szabott magyarság életére, s nem vesz át abból elég hatást; illetve alig vesz tudomást, mi a föladat és a szükséglet a »porban«, a »mélységben«, a fájdalmasan oly közeli végeken. A külterjességnél nem úgy több a belterjesség a közművelődésben, mint a földmívelésben. Vidéki folyóiratainkat színvonal dolgában vajon ki tudná csak egy hajszállal