Új Aurora 1989/2 [antikvár]

Nagy Gáspár Megyek a vers után (episztola zágoni nővéremnek, N. Irénnek) Bezárul borítékba az ősz, a tél. Postára megy gyalog a vers - zenél. Duna viszi a levélhullató évszakot Elúsznak a tél elé korai jégtorlaszok. Megyek a vers után s fejemet viszem kezemben. Hasonlít rám, hasonlít igen. Levették „könnyű" csatákban. Csak egy szisszenés hallatszott, mikor elállt a szívverés. De aztán minden pörgött és forgott tova. Felejtsem el, töröljem le, legyek mostoha a megtörtént őszhöz, télhez: a „józan" áruláshoz? Felejtsek én? Az én időm majd megnyugvást hoz? Itt várok Rád, ebben a szobában. S érkezel levélformában, ahogy csak elképzeled. „A szabadulás bármely formája érdekel" már. A hirdetés helyén valaki áll és énekel. (1985. Benedek napján)