USA 1984/44. [antikvár]

USA A DECENTRALIZÁCIÓ MINTÁZ ÖNERŐRE VAÜÓ TTkMASZKODÁS Nathan Glazer A The Public Interest-böl Az elmúlt esztendőkben az Egyesült Államok kormányzati programjaiban tapasztalható decentralizációs irányzat mind jobban lábra kapott; ugyanakkor az önkéntes társadalmi szenezetek egyre szélesebb körű támogatásban részesülnek. Nathan Glazer szociológus, a Harvard University (H. Egyetem) Oktatás és társadalomszervezet tanszékének professzora e szorosan összefonódó két Jelenséget különböző eredőkre vezeti vissza: a nagyobb személyes jótétre, a felsőoktatás elterjedésére, valamint az 1960-as évtizedből örökölt „közösségi önirányítás" mozgalmára. „A voluntarizmus iránt újonnan ébredt érdeklődés" — írja Glazer — „nem annak a helyzetnek a felelevenítésére irányul, amelyben a vagyonosak jótékonyságot gyakoroltak a hálás szegények felett, hanem olyan állapotot akar (restaurálni), mely fenntartja és erösiti az önmagunkra való támaszkodás hagyományát." A jóléti társadalomjövöjét mindennél jobban illusztrálja az a meglepő azonosság, amely — legalábbis egyetlen tekintetben — két olyan eltérő rendszerben mutatkozik meg, mint a szocialista párt vezette Franciaországé és a jobboldali demokratikus kormány irányította Egyesült Államoké: mindkettő elkötelezte magát a központi hatalom, sőt az államigazgatás jelentős mérvű decentralizációja mellett. Franciaország prefektusi közigazgatásának megszentelt hagyománya igazán megérett a változásra, arra, hogy nagyobb beleszólásuk legyen a hatalomba a választott helyi szerveknek és hatóságoknak; az Egyesült Államokban pedig a tagállamoknak és a helyi irányító szervezeteknek nyújtotta szövetségi támogatás szinte átláthatatlanná bonyolódott rendszere máris átrendeződőben van. E párhuzam árulkodik valamiről, ám hogy miről, az kérdéses. Egyetlen dolgot állapíthatunk meg bizonyosan: a decentralizáció eme új irányzatának semmi újraközlés a szerző engedélyével a The Public Inleresl l983/70.(téli) számának 66-90. oldalairól. © 1983 by National Affairs, Inc. köze sincs a nagyobb hatékonyság kívánalmához. Ez utóbbi érvet ugyanis gyakran hangoztatják mind a közigazgatásra, mind pedig a nagyvállalatok gazdálkodására vonatkozóan, s dióhéjban ennyit tesz: adjunk a közvétlen irányítónak nagyobb szabadságot, és így sokkal eredményesebben fog dolgozni. Általánosabb megfogalmazásban: a szervezet fő céljait jobban szolgálja, ha maguknak a végrehajtóknak a hatásköre tágul ki. Ám a decentralizáció e célszerűségi szempontjának aligha van köze a jelenleg érvényesülő tendenciákhoz. Ezeknek nem az a rendeltetésük, hogy bővítsék az alacsonyabb beosztású, központilag kínevezett helyi tisztviselők hatalmát, hanem épp ellenkezőleg: vissza akarják azt szorítani attól a szándéktól vezettetve, hogy növekedjék a közigazgatáson kívül álló emberek befolyása, azoké, akik a köztisztviselők tevékenységének „tárgyát" képezik — legyenek azok haszonélvezői, a közigazgatás „ügyfelei", maga a „nép" vagy az adófizetők közössége. Függetlenül attól, hogy ezek az átfogó javaslatok megvalósulnak-e, a jelek szerint a legkisebb közös nevező szintjén politikailag igen népszerűek. A társadalompolitika jövőjét illetően e tény arra látszik utalni, hogy egyre inkább zavart okoz az a hosszú ideje elfogadott nézet, mely vallja: a központi irányítás és az országos érvényű öogjszabáíyok — a legkülönbözőbb aspektusokban — kívánatosabbak a helyi változatoknál. A politológia területére vetítve ez annyit jelent, hogy fokozódó bizalmatlanság nyilvánul meg a szövetségi kormányzatnak a roppantul kiterjedt társadalmi szolgáltatások hatékony, hatásos és igazságos működtetésére való képessége iránt, hiszen e programok immár felölelik a központi hatóságok mindennapos tevékenységének a zömét. Az elégedetlenség nem a szövetségi közigazgatás bizonyos hagyományos szerepköreit illeti — ennyi vitathatatlan. Senki sem követeli a fegyveres erők szétaprózását, a központi bank megszüntetését, a vám- és pénzügyőrség decentralizálását. A központosulásellenes tendencia elsősorban a szövetségi kormány túlburjánzásnak indult újabb társadalompolitikai funkcióit érinti. Az Egyesült Államokban ez a jelenség