Véletlen balett 2005. [antikvár]

VB8 - Eddig (b)írtuk! 1. Véletlen Beintés (beöntés?) Nekünk nyolc. Már hét éve is nyolc volt, amikor még csak az számított, hogy legyen egy alkotóműhely (a többi hatvan mellett), ahol a mi táncrendünk a mérvadó. Tükrözze a hagyományos mozgáskultúrát és a modern látványt. S ne nyomkövető, útmutató legyen. Az eredmény néha kicsit eklektikus volt, a visszajelzés mindig pozitív. Nos, ennél már csak a többieknek, az alapítványi szamaritánusoknak, a nagyvállalati kultúraőrülteknek és a potenciális olvasók 98%-ának volt még nyolcabb. A Véletlen Balettnak több olyan kitűzött célja volt-a negyedévenkénti megjelenés vagya rendszeres honorárium fizetés-amit nem sikerült megvalósítania, de nagyvonalú szerzőinknek és nem utolsósorban kiváló munkatársainknak (I. az impresszumban) köszönhetően egyszer sem kellett szégyenkeznünk az eredmény miatt. Aligha dönthettük el például véglegesen a kérdést, van-e kárpátaljai magyar irodalom (l. a körkérdést lapunk végén), de legalább egymás mellé helyeztük/ helyezhettük a Kárpátok alól és a széles nagyvilágból származó írástermékeket, a formaközpontú és a történetmesélő szövegeket, első ízben közlő fiatal szerzők és tisztes kortárs klasszikusok írásait (hogy csak a szélsőségeket említsük). Nem akarjuk túlértékelni ennek jelentőségét. Mostanra talán már szélesebb irodalmi körben is ismertté vált lapunkra, a Véletlen Balettre pár év múlva a kutya sem emlékszik majd. Kivéve négyünket, akik a lapot létrehoztuk. És, ha ez eddig titok lett volna, most azért már elárulhatjuk: nem a világot akartuk megváltani. Ez a műhely azért [is] jött létre, hogy mi gazdagodjunk általa, bővüljenek lehetőségeink, táguljon a látóterünk, finomodjon ízlésünk, és megmutassuk, hogy mi sem vagyunk kevésbé különbek. Minél több fiatal literátor teheti ezt meg, vélhetően annál gazdagabb lesz irodalmunk. Mi elértük, amit akartunk. Hogy mi jön ezután - nekünk nyolc. Vagy mégsem? Ha- 2. (H)Epi-lógus (vagy -Iái) csak majd az aggkori szenilitás nem feledteti velünk néhány évtized múlva, hogy azt ígértük: ez az utolsó lapszám, akkor ez az utolsó lapszám (az okokra kár szót pazarolni). Ám, ha módunk nyílik rá, szeretnénk még kiszenvedni magunkból egy VB-antológiát, válogatással a legmaradandóbb írásokból, repertóriummal stb., ahogy illik. Másrészről régi álmunk egy Véletlen Balett-díj is, melyeta lapunkban legjobban megfogalmazott gondolatok szerzőjének ítélhetnek oda társai. De hogy erre a zenére táncolunk-e még ? A szerkesztők