A szinpad 1936/1-8. [antikvár]

BESZÉLGETÉSEK A SZÍNHÁZRÓL L SZÍNHÁZ ÉS ÜZLET Kárpáti: Én úgy látom, hogy a színház fejlődése nem túlságosan felemelő. Kezdetben a színház igen előkelő urakat szolgált. Isteneket és istennőket. S már mingyárt akkor megkezdődött a baj. Pontosan abban a pillanatban, amikor Thália is.tennőnek elkezdett udvarolni Mercurius, az üzlet istene. Azóta van a színház egyik végén a színpad, másik végén a, kassza. Művészettel kezdődik és üzlettel végződik. Bár inkább fordítva lenne Németh: Bocsáss meg, ha más oldalról indulok neki a kérdésnek. Meggyőződésem szerint a színház egy ősi, kiirthaíatlan, hatalmas ösztön: a teátrális ösztön megnyilatkozása. Az ember lelkében örök sóvárgás él, megszabadulni hétköznapi énjétől és felemelkedni egy magasabbrendű, valóság-fölötti világba. Ez az ösztön koronként más-más formában nyilvánul meg. Kezdetben tényleg isteneket és istennőket szolgált a színház, mert a teátrális ösztön a vallásokba olvadt. A színház: szertartás volt és mint szertartás: mindenkiben élő, közös ösztön kifejeződése. Közösség-élménye a görög városnaJc, amely megrendezte bizonyos ünnepi alkalmakkor a játékot. Ez semmiféle kapcsolathian nem volt az üzlettel. Már csak azért sem, mert mindig ráfizettek. A közönség ingyen részesült abban a nagy, különleges élményben. Csak később jöttek rá egyesek, hogy ezt az ösztönt meg lehet sarcolni. Csak akkor kezdődik a színházi vállalkozás. Akkor lesz üzlet olyasvalamiből, ami eredetileg vallásos érzésben gyökerező hatalmas és természetfölötti életélménye volt az emberiségnek. Kárpáti: Várj csak, egyszerre nagyon sok mindent vetsz fel. Abban mindenesetre megegyezünk, hogy a színház kollektív művészet. Tömegekhez szól s a színpadon is a legkülönbözőbb művészek: írók, rendezők, festők, színészek állanak össze. Mindenbép kollektív művészet, akár a színpadot tekintem, ahol a játék folyik, akár a nézőteret, ahol azok ülnek, akikre hat ez a játék. Az is bizonyos, hogy a kezdetben vallásos forrásokból táplálkozó teátrális ösztön valóban nem ismerte az üzletet. A színjáték akkor még áldozat volt az isteneknek. Az üzlet ak' kor kezdődött, amikor — mint helyesen mondtad, — egyesek felismerték azt, hogy keresni lehet rajta.