Ars Hungarica 1976/2. [antikvár]

Ars Hungarica 1976/2 Marosi Ernő MAGYARORSZÁGI GÓTIKUS TEMPLOMHOMLOKZATOK Az a kutató, aki hozzáfogna ahhoz, hogy az egyetemes művészettörténet kézikönyveinek szempontjai szerint adjon számot a magyarországi középkori művészet fejlődésétől, jelen esetben a gótikus építészet történetétől, gyakran találná magát szemben a szakirodalom teljes hallgatásával olyan kérdésekben, amelyeket más országok müvészetörténetirása vagy az egyetemes művészettörténeti kutatás lényegesnek minősit. Az ilyen kérdések közé tartozik a gótikus templomhomlokzatok kérdése is, amelyről feltűnően kevés sző esett, annak ellenére, hogy egyrészt építészettörténeti irodalmunk különösen sokat foglalkozott és foglalkozik templomépítészettel, sőt, e témakörröI önálló monográfiák is jelentek meg; másrészt pedig hogy a templomhomlokzatok stiláris fejlődésének tárgyalása a nemzetközi szakirodalomban ís legalább olyan fontos, mint pl. a gótikus boltozat-struktura vagy a téralkotás vizsgálata. Nyilvánvaló, hogy ilyen mértékű hallgatás oka nem lehet egyedül valamely, kutatásunk hagyományaiban rejlő negatívum, hanem jelentős objektív, emlékanyagunk jellegével összefüggő tényezőknek ís része lehet benne. A gótikus homlokzat építészete önálló építészeti műfaj, egész Európában a legjobb építőmestereknek, sokszor ezek egész generációinak fenntartott különleges feladat. Általában nem a gótikus templom sine qua nonja - ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy bőven maradt ránk, vagy legalábbis a 19. századra, nyers állapotban hagyott homlokzat, de ugyanigy, alig találunk teljesen befejezett homlokzati építményt. Jellegét talán legjobban a német "Schauwand" kifejezés foglalja össze: legfontosabb feladata a bejáratnak - axiális nyugati főbejáratnak vagy a kereszthajó kapujának - építészeti és képzőművészeti eszközökkel való hangsúlyozása, méltóvá tétele, s egyben az építészet egész kelléktárának felvonultatása ís. Mindig megfelel a belső struktúrának, de sohasem ugy, ahogyan a 19, századi purízmus tételezte fel a belső architektúra és a külső tagolás mechanikus viszonyát. Ezért minden esetben külön problémát jelent a belső tértagolás és a homlokzat beosztása közti egyensúly megteremtése, a bejáratok kiosztásának, a nyílások elrendezésének harmonikus elrendezése. (1) Jelen van ez a prtjbléma akkor ís, ha a homlokzat nem több oromzatos homlokfalnál, de még fokozottabb, ha maga ís önálló szervezettségű, sajátos statíkáju épületrész, előcsarnokokat, nem ritkán különlegesen nagy reprezentatív értékű, jelvény szerű tornyot vagy tornyokat ís tartalmazó komplexum.