Art Mozaik 2003. október-november [antikvár]

"Ezt hozta az ősz", idézhetném kedvenc költőmet, Kosztolányit, amikor körülpillantok, és az élettől, nedvtől, zamattól duzzadó gyümölcsöket, aranyló lombokat vagy borongó délutánokat látom. A természet túlcsorduló ajándékát. Ezt hozta az ősz, a művészetben is: túlcsorduló kínálatot tárlatokból, könyvekből, megnyitókból, régi és új arcokból, művekből. Szeretnénk átölelni, magunkhoz ragadni, s bemutatni valamennyit, ha lehetne. A kis színes mozaikkockák száma azonban véges, amikor összeállítjuk az Art Mozaikot. Mi is ez a lap? Megjelenésekor három szám bizonyította, hogy igény és érdeklődés kíséri. Mégis, azok számára, akik a korábbi számokat nem olvasták, vagy olvasták, de elfeledték, hadd elevenítsem fel, hogyan és miért jött létre ez a magazin. Amikor belevágtam a lap készítésébe, a barátok, művészek és bohémek, okosak és akkurátusak, no és az összes többi számolatlan szórta rám a színpompás kis kockaköveket. Azt írd meg, hogy, és vedd bele még ezt is, említsd meg, mutasd be, közölj róla, tőle, vele és nélküle. S én mosolyogva bólintottam mindre, még akkor is, amikor valaki csodálkozva emelte rám a szemét: de hát azokat a képeket nem is szereted. Attól még jók, válaszoltam, ugyanúgy részletei a teljességnek. Végül is ez az újság nem a lakásom, hogy kizárólag a saját, külön bejáratú, személyes ízlésemet tükrözze. Mihez is kezdenénk, ha a mozaikkockáink között nem lenne olívzöld vagy fáradt barna, esetleg kénsárga. Nem, mi a színskála teljességét szeretnénk bemutatni, és minden kis kövecskének helyet adni, ha magában hordozza a rész tökéletességét, hogy felépítse az egészet.