Artmagazin 2004. május [antikvár]

Beköszöntő Tizenöt éves rendszerváltás környékén újrainduló magyarországi műkereskedelem. Kialakultak azok a galériák, műkereskedések és aukciósházak, melyek feltehetően a jövőben is meghatározó szerepet játszanak majd a magyar műtárgypiacon. A jogi környezet harmonizál az uniós elvárásokkal, a törvénykezés végre támogatja a behozatalt, azt gondolnánk, rend van; konszolidált, bővülő piac, európai perspektívák, tisztább viszonyok. Határ a csillagos ég. Van azonban egy akut probléma: az árszínvonal emelkedésével egyre nagyobb tömegben felbukkanó hamisítványok nap mint nap bizonyítják a műtárgybírálat, a szakértés hiányosságait, nehézségeit. Soha nem látott mennyiségben kerülnek elő hamis Munkácsyk, Rippl-Rónaik, Vaszaryk, Koszták, Scheiberek, gyakran a monográfusok igazolásával. Nehéz eldönteni, hogy nyereségvágyról vagy pusztán szakmai hozzá nem értésről van szó. Sokszor mosolyogtatóan primitív szöveggel, alapvető tárgyi tévedésekkel teletűzdelt bírálatok születnek, de egy-egy ilyen tévedés több millió forintot is jelenthet, gyűjtők, befektetők bizalmát ingathatja meg.