Bővebb ismertető
2003 novemberében, nem kis várakozásokkal, elindítottuk lapunkat. Azóta egy év telt el. Régi-új igazgatói vannak legfontosabb múzeumainknak, Párizshoz, vagy Londonhoz hasonlóan hosszú sorok kígyóztak a Monet és barátai kiállításon, a Mednyánszky-életműkiállítást több mint 200 000 ember látta.
A Műcsarnok falai közé decembertől francia remekművek költöznek: végre megfelelő helyszín, az intézmény eredeti funkcióját beteljesítve, reprezentatív tereiben nemzetközi rangú kiállításnak ad otthont.
Dacára az állami támogatás szinte teljes hiányának a legjobb kortárs programgalériák nemzetközi vásárokon mutathatták be a progresszív magyar művészetet, és ha lassan is, de bővül a gyűjtői kör.
A jó kiállításokon nincsenek kongó termek, és kezdik a gyerekek is birtokba venni a múzeumokat, bár a mieinkre még mindig állandóan rászólnak.
Lassan a hivatalos művészettörténet is kezd tudomást venni a magángyűjtemények fontosságáról, a gyűjtők szerepéről, és a művészettörténeti kánonban folyamatosan kerülnek helyükre az elfeledett művészek.