Artmagazin 2011/3 [antikvár]

Kedves Olvasó, ha valakit egyáltalán nem érdekel a Velencei Biennále, attól elnézést kérünk. De az utóbbi évek hozadékai közül a mobiltelefon és az internet mellett azt élvezem a legjobban, hogy minden évben lehet Velencébe menni biennálét nézni. Páros évben építészetit, páratlanban képzőművészetit. Bár a 7. oldalon is lesz velencés cikk, itt egy szigorúan nem szakmabelinek szóló magánlevélszerűséget is közreadunk, hátha valaki pont ettől kap kedvet ahhoz, hogy elutazzon és körülnézzen, mi megy most épp Velencében. VELENCE ITINER A Giardiniban mindenképpen nézzétek meg a nemzeti pavilonok mellett (a német nyert, az angolba egyszerre csak kevesen mehetnek be, a magyar érdekes és operaként adják elő az eseményeket, kíváncsi vagyok, kibírod-e) a központi pavilonban a Tintorettókat, hogy lássátok, milyen fényben üldögéltek régen a vacsorázók vagy milyen volt egy vihar a tenger mellett. Tintoretto egyébként maketteket használt, meg camera obscurát és ezek alapján festett. Még a Pipilotti Risteket is feltétlenül nézzétek meg (meg minden mást is, amíg csak van erőtök). Utána, ha átmentek az Arsenáléba, ott is menjetek el egész a kiállítás végéig, a kínai pavilonig és nézzétek meg a teafelhőket a kertben, aztán ha lehet mindenképpen menjetek át motorcsónakkal az Arsenale Novissimóba, és ott nézzétek meg a One of a thousand wy to defeat entropy-kiállítást, különös tekintettel Hans Op de Beeck fekete szobájára. Ez újromantikus, és mint ilyen érdekelhet téged is.