Artmagazin 2022/4. [antikvár]

Vasemberek Járőrözés járványkor Sigmund-Freud-Park A mindenkori páncélzatok viselőjük társadalmi és katonai rangját, világi hatalmának valós vagy néha csak vágyott mértékét reprezentálták. Kialakításukat, mint a formális viseletekét általában, az időben és területenként is változó divatok folyamatosan befolyásolták - példának okáért a délnémet páncélzatok a tizenötödik század végén még adtak a méltóságteljes, de könnyed és elegáns megjelenésre, míg a brit fegyverzetek inkább a grandiózus, zömök és brutális formákat részesítették előnyben. A páncélzatok legfontosabb, legszemélyesebb darabjai a már-már szürreálisba hajlóan díszített, mágikus vagy félelmetes sisakok voltak, amelyek akár a síron túlra is követték tulajdonosukat: a „temetési sisakok" ugyanis fennmaradtak a templomban, ahol az illető lovag végső nyugalomra lelt. Heraldikai és szimbolikus ornamentikáik beazono-síthatóvá tették viselőjüket, de sok esetben céljuk az extravagancia, a figyelem felkeltése volt mind a harcmezőn, mind a nyilvános eseményeken. Június végéig mindez élőben is tanulmányozható a bécsi Kunsthistorisches Museum hon Men című kiállításán. (Cserna Endre) A koronavírus-járvány valamelyik hullámában (ki számolja?) Hito Steyerl rázott fel kicsit otthoni napjaim nyugodt kiszámíthatóságából. Pontosabban én rázhattam fel az animált rendőröket a német képzőművész számítógépes játékában. A biztos urak - a rend vigyázása helyett - egy vírust terjesztettek egymás között virtuális érintkezésükkel. Az érintésekkel továbbadott betegség komolytalannak tűnhet: fő tünete a furcsa, abbahagyhatatlan tánc. Pedig többször is kitört középkori németalföldi közösségekben a táncoló pestis, a vírus nem légbőlkapott. Továbbra is lehet vele online játszani a kunst-sammlung.de/en/steyerl oXáaXoTi, de ha szeretnénk, most el is utazhatunk megtapasztalni a SocialSimnék keresztelt játék térbeli, installatív változatát. A SocialSim ugyanis Steyerl eddigi legnagyobb európai kiállításának központi alkotása, emellett 94-től napjainkig körülbelül húsz munkáját lehet június 12-éig a Stedelijk Museumban megtekinteni. A retrospektív tárlat Düsseldorf és Párizs után érkezett Amszterdamba, és ez még nem az utolsó állomás. Ősszel csak a szomszédba kell elvonatozni érte, szeptemberben a grazi Kunsthausban nyílik az / Will Survive. (Kergyó Zsófia) Bécsben a Votivkirchével szemben lévő park ma egyetemisták kedvelt gyülekező- és napozóhelye. Nevét Sigmund Freudról kapta, aki innen alig pár perc sétára, a Berggasse 19. alatt élt és praktizált 1891-től egészen 1938-ig. Háza ma múzeumként üzemel: itt működik a világ leggazdagabb pszichológiai könyvtára, illetve a Sigmund Freud Intézet. Freud csak az utolsó pillanatban menekült a nácik elől Londonba, ahová negyedik gyermeke, az építész Ernst (Lucián Freud édesapja) már évekkel korábban kiköltözött. Ernst igyekezett minél pontosabban rekonstruálni előző otthonukat, amelynek berendezése nagyrészt szétszóródott, így a bécsi ízlés viszony okról pontosabb képet kaphatunk a londoni lakásban, amelyből szintén múzeum lett. Egyébként nem biztos, hogy Freud örülne a megtisztelő parknévválasztásnak egy templom tövében. Amikor kollégája, René Laforgue 1937-ben igyekezett meggyőzni, hogy azonnal hagyja el Bécset, kijelenetette, hogy egyáltalán nem fél a náciktól, inkább az igazi ellenséggel szemben kérné barátja segítségét. Laforgue megdöbbenve kérdezett vissza, mégis ki vagy mi az igazi ellenség, ha nem a nácik? Freud annyit felelt: „A vallás. A Római Katolikus Egyház." (Cserna Endre) V A A Részlet Hito Steyerl kiállításából a SocialSim című munkával, Stedelijk Museum Amsterdam, fotó; Peter Tljhuis, © Hito Steye Sigmund Fre Sigmund Fre inni lőjének várószobája, © l-tertha Hui Stiftung