Bővebb ismertető
Részlet:
"Giorgio de Chirico munkásságának metafizikai korszakában - konkrétan 1911 és 1919 között - legalább hat, témáját tekintve a melankóliához kötődő képet festett. Ezek közül az első négy Párizsban, az utóbbi kettő Olaszországban készült.
Az első, a Melankólia című vászon 1912-ben vagy - Maurizio Fagiolo deli' Arco szerint - 1914-ben készült. A kép tágas, zöldes teret ábrázol, melyet két épület fog közre. A vászon bal oldalához simuló épületrészlet egészen a kép tetejéig húzódik. Ez a részlet tulajdonképpen nem más, mint egy magas, karcsú árkáddal áttört, meglehetősen sötét fal. Az árkádot erősen összetartó perspektívából ábrázolja, értelmetlenül, hiszen íve teljesen megbontja az épület szegleteit, a négyzetes alapú pillér pedig a merőleges oldalakból kiinduló két különböző árkádívre utal. A kompozíció zavarosságát még inkább hangsúlyozza a közvetlenül a kép bal széléhez tartozó falrészelt, mely minden perspektívát nélkülöző, egyszerű, sima foltnak tűnik.
A másik, a festmény széleivel párhuzamosan elhelyezett épület intenzív, kékeszöldes akkorddal zárja le a tér kompozícióját. Masszív tömbje, színekkel hangsúlyozott emeletei (kontignációi), illetve a tagoló árkádok ritmusa a kép mélysége felé irányítják a teret. Ez az irány teremt kapcsolatot a bal oldalon elhelyezkedő, fentebb leírt, árkádos épülettel, mely szintén a mélybe vezeti rézsútosan a tekintetet. Ez teszi lehetővé, hogy kijussunk a térről, elinduljunk az épületek között látható dombok felé, ahonnan tompa szögből hullanak alá a napsugarak. így még a hosszú árnyékok szerkezete is hangsúlyozza a ferde irányt.
A tér közepén, mely a dombokról áradó fénysugár sávjában helyezkedik el, kő-szobrot láthatunk, talapzatán a következő felirat áll: MELANCONIA. Ezt félig fekvő nőalak testesíti meg, fejét bal kezére hajtja, jobbja pedig törzsével egy vonalban pihen. A nő az antik szobrászat mintájára redőzött khitónt visel. A szobor két ókori Ariadné-ábrázolás keveredése: testhelyzetét a kapitóliumi Ariadnéból meríti (Kr. e. 200 körűiről származó görög eredeti római másolata), a kezek elrendezése pedig egy myrina, részletekben fennmaradt terrakotta figurát követ (Kr. e. II. sz. vége, Louvre).
A kép tulajdonképpen üres: az épületen nem utal semmi arra, hogy laknának benne, ráadásul az épületek közötti fénysávban feltűnő két emberi körvonal, valamint a pillér mögül előbukkanó árnyék még inkább erősíti az üresség érzését.
A következő, számunkra érdekes kép, az Egy szép nap melankóliája, 1912 és 1913 között készült. Itt a kapitóliumi Ariadné szobra egy épületekkel körülvett, tágas téren áll, de az elénk táruló látvány egészen a horizontig húzódik, amit itt is dombok zárnak le. A bal oldali épület - a fentebb leírt képhez hasonlóan - árkádokkal tagolt. Az előtérben hátulról ábrázolt, sötét ruhás, hajlott alak áll. "
Bíró Yvette Budapesten született. Esszéista, forgatókönyvíró, a New York University emeritus professzora.
Könyvei, tanulmányai mintegy tíz nyelven, köztük magyarul is megjelentek. Jancsó Miklós, Makk Károly és Fábri Zoltán munkatársaként, valamint a Filmkultúra című folyóirat alapító-szerkesztőjeként (1965–1973) az államosított kultúra demagógiájával szemben a kritika, az elnyomott szó szabad hangját próbálta érvényesíteni – egészen az országból való„elbocsájtásáig”. Néhány évtizeddel később New York, Párizs és Budapest között ingázva Mundruczó Kornéllal kezdett el dolgozni. Együtt írott filmjeik (Johanna, Delta, Szelíd teremtés) nemzetközi díjakat nyertek. Jelenleg Párizsban él.
Honlapja: www.yvettebiro.com
(A fotót készítette: Sarkantyu Illés)
A Magvető Kiadónál megjelent művei
Futó (2011)