Balkon 2020/5. [antikvár]

JAN GONDOWICZ Az adelai szépség Bruno Schulz mitológiája 1. rész A grafika eleme a feketeség. Átragyog rajta a fény, felszínre tör, áthatol a nyomdafestéken, belehasít a sötétségbe. A három legnagyobb európai grafikus, Dürer, Rembrandt és Goya a szó szoros értelmében az éjszaka erőivel harcol. A karcolótű és a sav kutatja a műveikben a titkot. Vállalt feladatuk szimbolikus értelme a felfedés. A BRUNI SCHULZnál nem sokkal idősebb osztrák író, Robert Musil azzal a jelenettel kezdte a Törless iskolaévei (1906) című regényét, hogy sötétségbe borul a hősre. Elment a vonat, elvitte a szülőket, a tizenhat éves kadát pedig átgyalogol a nyomorúságos kisvároson, megy a cukrászdába. Ott támadja az ablak felől a feketeség. "A sötétség meg mintha kitérne és visszahúzódna előle - de a következő pillanatban újra mozdulatlan falként meredt az ablak előtt. Ez valami külön világ volt, ez a sötétség."1 A mélyében rajzolódtak ki a végső formák. WITOLD GOMBOWICZ, aki szintén olvasta Musilt, "minden dolgok estéli nyomásnövekedésének"2 nevezte ezt a pillanatot a Pornográfiában. Musil hőse e metafizikai nyomás alatt szánja rá magát arra, hogy meglátogatja a helyi prostituáltat. Az ordenáré utcalány még azon az éjszakán beavatja a mazochizmus galád kéjeibe. Azért merül bele ebbe Törless, hogy felfedje azt a leküzdhetetlen, rémisztő dolgot, ami nem csak a világban, hanem benne is munkál. Kiszámolták, hogy Schulz prózájában a fekete a leggyakrabban említett szín. Ez ugyanaz a feketeség, amelyből kibontották vízióikat a grafika mesterei. A nyomdafesték feketéje a világ teremtése előtti anyag. De Schulznál ez Ausztria-Magyarország, egy olyan ország hanyatló kultúrájához tartozó, erkölcsileg kétséges ingerek Musil-i feketesége is, melynek nem csak a születése okán volt polgára a művész. Schulz lényegében közvetlenül ebből a jólelkű-démonikus országból származik, melynek lételeme a negyedszázadig tartó hanyatlás alatt a káosz és a bürokrácia vagy - a művészet szférájában - a bűbáj és az önpusztítás ambivalenciája volt. Ferenc József monarchiája az illúzió oázisa volt Európa térképén, legfőbb exportcikke pedig, már jóval pusztulása előtt is, a dekadencia narkotikus mítosza. Ez mindmáig így van, és ebben Schulznak is van némi szerepe. Szóval a K.u.K. monarchia inkább a síron túl vált be, nem a való életben. Ehhez még hozzá kell tennünk azt, hogy a háború alatt Schulz legalább két és fél évet töltött Bécsben, közvetlenül a végső összeomlás előtt, és döntő hatással lehetett művészi fejlődésére a lidérces végjáték művészi dimenziójához való kötődés.