Enigma 75 [antikvár]

DERKOVITS-OLVASÓKÖNYV 2. 5 Bakos Katalin - Zwickl András DERKOVITS - A MŰVÉSZ ÉS KORA A KIÁLLÍTÁS RÖVID PROGRAMJA A modern magyar művészet tárgykörében a Magyar Nemzeti Galéria az 1980-as évek közepétől kezdve monografikus és korszakfeldolgozó kiállításokon keresztül elsősorban a XIX. század és a XX. század elejének nagy alakjait és jelenségeit vette sorra. Időszerű munka tehát a két világháború közötti korszak feltárása, amelynek méltó nyitánya a kor kiemelkedő művészének, Derkovits Gyulának a bemutatása. A múzeum hivatása, hogy a magyar képzőművészet emblematikus alakjait, nagy teljesítményeit folyamatosan újraértelmezve megismertesse azokat az újabb nemzedékekkel. A magyar művészettörténet aktuális feladata, hogy csatlakozzon a társtudományoknak, a történettudománynak, a művelődés- és irodalomtörténetnek a korszakra vonatkozó előrehaladottabb kutatásaihoz, és a kiállítás rendezőinek az a szándéka, hogy támaszkodjon ezek eredményeire. A kiállítás amellett, hogy bemutatja Derkovits esztétikai szempontból kiemelkedő életművét, alkalmat ad arra, hogy felvessük a művész időben változó megítélésének kérdését is. Derkovits jelentőségét a kortárs kritika és a polgári gyűjtők egyaránt felismerték, az illegalitásba szoruló kommunisták pedig támogatták és megbízást adtak neki. Maga a művész is vallott elkötelezettségéről, és hozzájárult a nélkülöző proletár művész mítoszához, miközben a kiállításokon sikert aratott, és sok segítő kéz nyúlt felé. Az utókor Derkovitscsal kapcsolatos vitái azonban még polarizáltabbá váltak: vagy csak az esztétikai minőséget, vagy csak az elkötelezettséget értékelték, illetve ítélték el, és egészen a mai napig tovább éhek az életművet beskatulyázó régi sémák. Noha Korner Éva 1968-ban kiadott monográfiája a mai napig a Derkovitsról szóló diskurzus megkerülhetetlen kiindulópontja, mégis szükséges a közel fél évszázaddal ezelőtt íródott tudományos munka kritikai újraértékelése, hiszen ma már ez is a Derkovits-recepció történetének része. Kiállításunk nagyobb távlatból tehet arra kísérletet, hogy megragadja Derkovits művészetének egyéni sajátosságait, amelyekkel egyszerre illeszkedik be és emelkedik ki korának festészetéből. Az életmű azon kevesek közé tartozik, amelyekről oeuvre-katalógus áll rendelkezésre, ám kiállításunk célja nem az életmű teljességre törő bemutatása, és ennek megfelelően nem tervezzük a katalógusban a Körner-monográfia oeuvre-katalógusának aktualizált közlését sem. A tárlat terveink szerint a legjelentősebb alkotásokat vonultatja fel koncentráltan, úgy csoportosítva és kommentálva azokat, hogy a néző számára nyilvánvaló legyen, mi az az új hang, az a speciális minőség, amelyet Derkovits művészete magával hozott, amellyel kora kiváló szakértőit megnyerte magának, és mit láttak benne olyan vonzónak az 1945 után kibontakozó vitákban mellette kardoskodó művészek, művészettörténészek. A kiállítás nem a magányos zseniről, az öntörvényű őstehetségről szól, hanem egy tájékozott, kora képző-