Fényképészeti Lapok [antikvár]

Fotótörténeti kuriózumot tart kezében az olvasó: az 1981-ben négy számmal megjelent, mindössze három példányban létezett félszamizdat kiadvány, a Fényképészeti Lapok reprintjét. Az FL 1981 tavaszán két fiatalember: Bán András és Lugosi László (Lugo) közös vállalkozásaként jött létre. Bán ekkor mindössze harmincéves volt, de az akkori progresszív/alternatív képzőművészeti élet egyik ismert, igen aktív - bár meglehetősen öntörvényű és többnyire a határterületeken mozgó - műkritikus és szervező figurájának számított. Lugo huszonnyolc éves volt, és szintén a művészeti (főleg filmes és fotós) underground ismertebb figurái közé tartozott; ekkoriban angol fordítóként és nyelvtanárként kereste kenyerét. Ma már nem lehet rekonstruálni, hogy hol, mikor és melyikük ötletére határozták el, hogy a tágabb baráti kör számára privát„időszaki fotós szaklap"-ot indítanak - mindenesetre valamikor 1981 márciusában kerülhetett erre sor, Lugo ugyanis ekkor tért vissza Magyarországra a közel féléves New York-i „engedély nélküli külföldi tartózkodása" magyarán: disszidálási kísérlete után.' A lap címe - pontosabban az az ötlet, hogy vegyék kölcsön Veress Ferenc száz évvel korábban megjelent lapjának címét - minden bizonnyal Bán András fejéből pattant ki: Bán ugyanis ekkoriban - egyebek mellett - a magyar fotótörténeti szakirodalom föltárásán dolgozott. Rajtuk kívül még két munkatárs nevét kell megemlítenünk: egyikük Török András, aki - bár ezt a tényt az impresszum nem közli - a Fényképészeti Lapok címlapjainak tipográfiai és grafikai tervezője volt; a feladatra Lugo kérte föl, akivel együtt járt az ELTE BTK angol nyelv és irodalom szakára. A fölkérésnek Török nagy szakmai tudással és szinte szerzetesi aprómunkával tett eleget. A másik pedig az említetteknél jóval idősebb és ismertebb, negyvenesztendős Birkás Ákos, a Rózsa Presszó kör művészteoretikusa, akinek a II. számtól kezdve önálló rovata volt a lapban, s ez sok szempontból meghatározta a lap intellektuális karakterét.