Film-Színház-Muzsika 1962. (nem teljes évfolyam) I-II. [antikvár]

Részlet a 32. számból: A CÍMLAPON: Váradi Hédi („A Inün " Riport a 1»-20. aldalen) (Koliirali Antol Mr.i A HATSÖ BORfTÖNi Paical AudfM hwicla filmsiinéiinS ai „EHaiuégak" cfma úi francia fllm'nfi fSsMtspMi* llllll VI. M. U. nám 1«42. aug. tO. Ara: 2J0 R. ^ I' ezdetben volt a mozdulat, a hang tejtestvére. .j A gyermek sir először, majd kinyújtja kezét a világ dolgai felé. Meg szeretné fogni a labdát vagy a Napot. Nincs könnyű dolga. Elpattan a labda, távol a Nap. Tán nem azonmód tudta meg ezt az ember. De ha megtudta volna, elindul akkor is a játék nyomában, a fény felé! Nekilendül, hogy nem-is-tudott ősöktől örökölt mozdulatokkal legyűrje a vizet, elragadja a tüzet, birtokába vegye a folyton mozgó világot. Szép mozdulatokat őrzünk: a becézését, a simogatásét, a munkáét. S azt is, amellyel fölemeljük társunkat, hogy messze lásson, amint egy Eminescu-vers mondja. Jólesik megmutatni, előrelendülő ujjal, hogy: ott egy szép szál rózsa, egy tölgyes, egy csillag; ott jön egy ember, aki éppen olyan, mint te m^g én. Az ember: emberi mozdulatokkal gáncsolja el azt, aki le akarja taposni vetését! Egy kemény mozdulat, és kihull a gyilkos kezéből az orv tőr, a gyujtógatóéból a csóva. A mozdulat! Ó, sokmindent el lehetne mondani még róla. Ez a kép egy fiatal embert mutat, Tóth Sándor bálettművészt, a Pécsi Nemzeti Szirti ház tagját , aki mozdulatokkal mond el sokmindent az emberről s a világról. Nemrég Helsinkiben, a vHág ifjúsága előtt, beszéltek mozdulatai: a sötétség és pusztulás ellen vívók, a játékért s a világosságért csatázok. Azért, hogy a világban megszelídüljön minden ártó mozdulat. Ügy, miként a kézfogás, amely hajdan a gyilkot rejtegető bizalmatlan^ ság tapogatózás volt, s ma? A barátság, az együvétartozás jelképe. Hogy utolérhessük a tovapattanó labdát, és tenyerünkbe vehessük a Napot! m.