Film-Színház-Muzsika 1969. (fél évfolyam) [antikvár]

NBPLO írásban és képben a hét eseményeiről Judy Garland Elhunyt Judy Garland. Neve a mai fiatal mozinézőknek már alig mond valamit. A negyven-ötven évesek viszont jól emlékeznek hajdani sikereire. Judy Garland 1922. június 10-én született az amerikai Minnesotában. Tizenkét esztendős volt, amikor a film felfedezte. Legemlékezetesebb sikere az „Oz". A magyar közönség utoljára az „ítélet Nürnbergben" egyik megrázó epizódjában láthatta. Igen zaklatott életet élt, többször kísérelt meg öngyilkosságot, az alkohol rabja lett. Barátai —» Katherine Hepburn, Rock Hudson, Frank Sinatra — többször megkísérelték, hogy megmentsék a színpadnak és a filmnek. Megpróbált talpra állni, nagy sikereket aratott a londoni „Palladium''-ban; emberi és művészi egyensúlyát azonban már nem bírta visszaszerezni. — Képünk öt férjével ábrázolja Judy Garlandot. ¦ Balra fent: David Rose, vele 1941-hen kötött házasságot. Jobbra fent: Vincente Minelli (1945). Jobbra lent: Sidney Luft (1953). Középen: Mark Herron (1965). Balra lent: Mickey Deans (1968). Beethoven-müvek B§artonvásárott íMegkezdndtek a martonvásári szabadtéri hang-^lersenyek. Az Országos Filharmónia által rendezett koncertiorozat első estjén a Magyar Állami' Hangversenyzenekart Németh Gyula vezényelte. A műsort kizárólag Beethoven-művek alkották. Közreműködött Kocsis Albert hegedűművész és Szabó Csilla zongoraművész. Képeinken: 1. Németh Gyiila vezényel, 2. Az est egyik szólistája, Szabó Csilla Beethoven szobra előtt West Side Story A Fővárosi Operettszínház lapzárta után mutatta be szabadtéren, a Budai Parkszínpadon a West Side Story-t. Az előadást Vámos László rendezte, a díszleteket Csinády István, a jelmezeket Korányi Mária, a táncok koreográfiáját Bogár Richárd tervezte. Leonard Bernstein világhírű zenéjét Bródy Taviás vezényli. Képünkön egy jelenet az előadásból: a JH-ek bandája Zsűri a nyilvánosság előtt (Cs. I.) A rövidfilm fesztiválok történetében először ült össze a nagy nyilvánosság előtt o FIPRESCI zsűrije. A krakkói Krzysztofory Gallery ódon levegőt árasztó, potinós boltívei alatt vitatta meg a fesztivál filmjeit és döntött a díj sorsóról. A fesztiválújság rövid híradósa nyomán mór a tanács-kozós megkezdése előtt zsúfolósig megtelt a középkori pincékből kialakított kis kiállító- és színházterem. És nem csak a díj sorsóban érdekelt alkotók, rendezők és külföldi delegátusok, nem csak a meghívott újságírók szorongtak a padsorokban: a hallgatóság túlnyomó többsége azokból a fiatalokból verbuvólódott, akik mint egyszerű érdeklődök, estéről estére megtöltötték a fesztivál-mozi nézőterét, örömmel vették tudomásul, hogy ennek a díjnak az esetében nyomon követhetik a döntés megszületésének minden fázisát - de ugyanokkor természetesnek is tartották Az elmúlt év viharos fesztivál háborúi során a legtöbb tómodás a zsűrizés módszereit érte. A felháborodott közvélemény, joggal, úgy érezte, hogy o „suba alatt" született, gyakorta irreális határozatoknál művészeten kívüli szempontok befolyásoltók a zsűrit Mert ha nem is került nyilvá-nossógro, sejteni lehetett, hogy miféle manipulációk, érdekegyeztetések, üzleti és politikai meggondolások határozták meg egy-egy díj. vagy oklevél sorsát. A haladó közvélemény, a baloldalt művészek és a baloldali közönség meg-megújuló, jogos rohamai a fesztiválok demokratizálásáért arra késztették a FIPRESCI áprilisi, Lugonóban megtartott konferenciáját, hogy hatórozatot .hozzon^o zsűriűlések nyilvánosságáról. Bár o támadások mindig, minden esetben a fesztiválzsürít és nem a kritikus zsűrit tekintették célpontnak, a FIPRESCI, haladó céljaihoz híven, úgy érezte, példát kell mutatnia. A zsűdűlések nyilvánossága egyelőre talán még csak szimbolikus jelentőségű. A nagyközönség széles rétegei előtt dokumentálja, hogy a filmkritikusok döntését nem befolyásolja semmiféle külső szempont, hogy- nemcsak végső határozatukkal, hanem véleményükkel, érveikkel és indokaikkal is kiállhatnak a közvélemény elé. De a határozat végső célja nem ez; a FIPRESCI nem éri be egy szép, de szimbolikus gesztussal. A Krakkóban megtartott nyilvános vito szelleme is ezt bizonyítja. Lino Mtcciche, a FIPRESCI zsűri elnöke úgy nyilatkozott egy hozzá forduló újságírónak, hogy annak örülne legjobban, ho a vitát o fesztiválmoziban lehetne lebonyolítani, közvetlenül azután, hogy az utolsó vetítés befejezését köve-tőleg felgyullodnak o villanyok. Úgy, hogy a vita valo-mennyi résztvevője saját nyelvén mondhassa el véleményét, amit azonnal lefordítanak valomennyi nyelvre. Az ideális megoldás ez lenne Ezt az ideális állapotot már csak technikai szempontból is nagyon nehéz megközelíteni. De mór *a „Krzysztofory" galériában megtartott vito is bizonyítja, hogy a nyilvánosság nemcsak szimbolikus gesztus. A hallgatósóg soraiból nemegyszer hangzottak el észrevételek: néhány javaslotot lehurrogtak, egyet megtapsoltak, vitába szálltak néhány zsűritag véleményével, de mindezt olyan magától értetődő természetességgel és a demokratizmus elveinek olyan magas fokú tiszteletben tartósával, hogy sem a közbeszólások, sem az érzelem-nyilvánítások nem zavarták a zsűri tulajdonképpeni munkáját. A határozat, amelyet ez a tonócskozós csaknem kétórás vito utón hozott, végső soron kompromisszum volt. Kompro^ misszum. amelyet a bemutatott filmek minősége és jellege indokolt. Ha ugyanezt o kompromisszumos döntést zórt ajtók mögött hozzák, sokan talán értetlenül fogadták volna; de az a közönség, amely végig hallgatta, végig követte a vitát, sőt aktívan részt vett benne, elfogadta és megtapsolta a döntést.