Film-Színház-Muzsika 1972-1975. (vegyes számok) (51 db) I-II. [antikvár]

IrKî Kozák András: I napjan az elmúlt évről Az új év napján oz el' múlt év néhány eseményét, kedves emlékét nyújtjuk át az itt következő oldalakon olvasóinknak. Ki lenne a legméltóbb az emlékezésre, az év egy érdekes szerepének, történetének felelevenítésére, mint a színész, aki átélte ezeket a pillanatokat, ök szólalnak meg tehát ezeken a hasábokon és mondják el színházról, szerepről, próbáról, munkáról mindazt, amiről a néző keveset tud, hiszen csak a végeredményt láthatta. Haladjunk tehát az emlékek útján, idézzük visz> szo az év múló pillanatait. BARTÓK MASZK NÉLKÜL Bartók Béla szerepében a Thália Színház színpadán Maszk nélkül játssza Bartókot esténként a Thália Színházban. Kék szeme a Bartókéhoz lesz hasonló; nehezen részletezhető a játéka, az egész: magasfeszültség. De hogyan született ez az alakítás? — Ez nem egy szerep — mondja —, nem is ennek az évnek a szerepe. Kicsit az életem nagy feladata. Hogyan készültem? Nem tudom. Szöszmötöltem a színpadon, motyogtam a szöveget, három héttel o premier előtt kétségbeesetten igy szóltam Kazimir-hoz: Karcsi, segíts! Fogalmam sincs arról, hogyan csÍTiáljam. így. — felelte. Motyogtam tovább. Egy-szercsak megéreztem a zene szikárságát és a szerep lényegét. Nem is ésszel, talán a gerincemen. — De menjünk elejétől. Nem ismertem Bartókot. Nem szerettem. Kósa Ferenc, akivel együtt jártunk gimnáziumba Nyíregyházán, nagy Bartók-rajongó volt. Hívott a szobájába, hogy hallgassam. Idegesített. Zavart, hogy nem értettem. Aztán a próba keZ" detén könyveket hoztak. Bartók-fotókat. Meg sem rezdültem. Olyan volt, mint a leírt recept, hol van ez még az ízletes ebédtől? Aztán egy Derkovits-festmény megfogott. Megláttam az aránytalanul nagy homlokát. Beszéltek Bartók tulajdonságairól. Hogy menynyire nem szerette a zajt. Milyen szűkszavú volt. Hogy legyek én egy százoldalas szerepben szűkszavú? Elhatároztam, hogy nem tanulom a szöveget. A megtanulás egyenlő a színész koncentrált pillanatával. Túl hamar felfut egy bizonyos érzelmi szintre, s onnan már nem tud elmozdulni. Én, bevallom, semmilyen emléket, élményt nem használok. Ezt egy kicsit árulásnak tartom. Én azt hiszem, hogy ha az ember az emlékeiből, élményeiből él, közel a halál Hippi Rónainak van egy festménye. Az a címe: Amikor az ember emlékeiből él. Nyitott ajtó van a képen, messziről szobarészlet, ott ül magába roskadva egy idős asszony. Iszonyú g hiszem, hogy más vagyol ma, tnint tegnap. Az élet kizárja az emlékezést és „ jelenidejűség az emlékeket Az emlék azt jelenti, hogu leáll a gondolat. És ez ig. Ián már veszélyes is a nii pályánkon. — Eljött ifjabb Bartók Béla; tőle sokat lestem el Figyeltem a mozdulatait Milyen takarékosak. Egyetl len percre, egyetlen szögből figyeltem az arcát. Félel-metesen hasonlított apjához. Ez a látomás belém-ágyazódoU. És akkor sokára, amikor én, Kozák András már egyenlő voltam a semmivel, egy tiszta, fehér papírlappal, csak az idegeim álltak ugrásra készen, meghallottam a zene szigorú rendjét, törvényét. Rájöttem, hogy Bartók az aranymetszés pontosságával szerkeszt. Székesegyházak gyönyörű arányait láttam magam előtt, kezdtem benne az élet diszharmóniái között rendet teremtő embert felfedezni; akkor tudtam: egyenesben vagyok. — Azt is tudtam még, hogy xmlamilyen eszményképet kell fogalmazni a bevallatlanul is eszményképre vágyó ifjúságnak. Az ifjúság nem Dugovics Tituszokat keres. Mit tudnak róla? Hogy leugrott a törökkel. Bartók koncentráltságáról én inkább József Attilát idéztem magamnak: ,.Az én vezérem bensőmből vezérel". Benső-vezérlésű ember. Törvénykereső. És akkor tudtam elindulni a szerep felé. ui-gyázva, hogy minden titkot ki ne adjak magamból, mert a lelkileg kifosztott színészt a néző észreveszi Elöntött valomi, eddig nem érzett öntudatlanság, — és ez volt a boldogság. Jobba Gabi: A HOLNAP SZÍNHÁZA jy^ indig izgalmas, , érdekes feladat a színésznek feUdézni a múltat azok számára, akik azt átélték. S különösen nagy élmény ez akkor, ha az ember éppen abban az évben született, amit íel kell idéznie. 1947-ben születtem, s ebben az évben játszódik a Fényes szelek. Az életem állandó kísérletezések sorozata. Határtalanul izgat: mi az, amit ki tudok hozni magamból. Mindig mást, mindig újat szeretnék. Életformánk mar jórészt megváltozott, megújhodott, szüleink, nagyszüleink életstílusához ke-Pest. üj, más világot épí-lünk, mint az övék volt. Hiszem és vallom, ugyanennek meg kell történnie a színjátszásban ís. A roa, ^ íöleg a holnap sz/nházáns« másnak kell lennie, m'"' eddig volt. Főiskolás