Film-Színház-Muzsika 1972. április 22. [antikvár]

Részlet a folyóiratból:"Boldog lehet az az író, akinek olyan családja volt, mint Goda Gábornak. És még boldogabb, aki olyan mesélő fantáziával tudja visszaálmodni és körülölelni alakjukat, mint ő a Volt egyszer egy család című kötetében. Meglehet, hogy kissé különös módja a szülői ház iránti szeretetnek az a gúny és irónia, ahogyan Goda vall apjáról, anyjáról, bátyjáról, nagybátyjáról, nénjéről, meg a többi hozzátartozóiról, de ennél őszintébb és igazabb szeretet az ő esetében nem tudok elképzelni. Nevezhetném lírai gúnynak, szelíd iróniának a módot, amivel megidézi őket, de találóbbnak érzem úgy jelölni meg: dinasztikus gúny, örökletes szarkazmus. A családfa, amelyre az író gyermekkori emlékeinek permetjét hullatja, fanyar gyümölcsöket terem."