Film-Színház-Muzsika 1972. január-december [antikvár]

FILM Síinhái MUZSIKA OJÉVt LAPSZAMUNKAT a jókí»án-ság szavaira! kezdjük: Boldog új esztendőt minden kedves olvasónknak! Illő alkalom az új év a visszatekintésre. Olvasóink a következő oldalakon népszerű színészeink emlékezéseit találhatják: visszaidézik legkedvesebb élményeiket. Am ilyenkor várakozással nézünk előre is: mit hoz az új év? Minden eseményről, amit a jövő tartogat nekünk, természetesen nem tudunk beszámolni, hivatásunk szerint azonban tájékoztatást t. A KÖNNYŰZENE ES A VIDÁMSÁG kedvelőinek csemege a Lányok pórázon. A színes francia-olasz vígjáték egy női táncegyüttesről és vezetőjéről, a lányok erkölcseit vasszigorral őrző Evans úrról szól. A filmből kiderül: van olyan eset, amikor a mama sem biztos a dolgában. Főszereplő: Louis de Funes 2. CSEHOV VANVA BACSI-JANAK színes szovjet filmváltozata egy klasszikus mü, egy fiatal rendező és két nagy színész sikeres ta-lálkozáso. A kitűnő adaptációt Andrej Mihal-kov-Koncsalovszkij rendezte, Vónya bácsi alakítója Innokentyij Szmoktunovszkíj, Asztrov doktoré Szergej Bondarcsuk. ielenát a gyönyörű Irina Mirosnyicsenko, Szonyát a nagyon lehetséges Irina Kupcsenko kelti életre. (Képünkön: I, Mirosnyicsenko és Sz. Bondarcsuk) 3. AZ UJ ESZTENDŐ első magyar premierje, a Jelenidő. Bacsó Péter - mint eddigi filmjeiben is - mai életünk aktuális problémóival foglalkozik. A film főhőse „civil", Simon Ágoston (a kép előterében, balra) személyesiti meg, a többi szereplő is civil és románioí magyar színész 4. NYULAK A RUHATARBAN. Bácskai Lauró István színes filmgroteszkjének középpontjában Apuka áll, az ügyeskedő maszek, tovóbbá egy lelkes fiatalember, a kultúra élharcosa. Ez az ifjú nőül veszi Apuka leányát. Marit, és ezzel belecsöppen egy sor különös dologba. A film vége meglepetést tartogat. Főszereplők: Páger Antal, Schütz lla, Iglódi István és Gobbi Hilda. (A képen Schütz lla és Iglódi István) 5. JANE FONDA A LOVAKAT LELÖVIK, UGYE? női főszerepét alokítja. Döbbenetes hatású film, amely o válság éveiben játszódik egy maratoni táncversenyen az Egyesült Államokban. Eiek a versenyek jelentették az utolsó lehetőséget a talajtalan, végképp lecsúszott en7Ínrinli számára Âz új év első napján az elmúlt évről Kozák András: Az új év napján az elmúlt év néhány eseményéi, kedves emlékét nyújtjuk át ai itt következő oldalakon olvasóinknak. Ki lenne a legméltóbb az emlékezésre, az év egy érdekes szerepének, történetének felelevenítésére, mint a szí-nésr, oki átélte ezeket o pillanatokat Ok szólalnak meg tehát ezeken a hasábokon és mondják el színházról, szerepről, próbáról, munkóról m)nd-oit, amiről a nézŐ keveset tud, hiszen csak a végeredményt láthatta. Haladjunk tehát az emlékek útján, idézzük visz-szo ai év múló pillanatait. BARTÓK MASZK NÉLKÜL Bartók Béla szerepében a Tfaália Színház színpadán Maszk nélkül Bartókot esténként a TháHa Színházban. Kék szeme a Bartókéhoz lesz hasonló; nehezen részletezhető a játéka, az egész: magasfeszültség. De hog>-an született ez az alakítás? — Ez nem egy szerep — mondja —, nem is ennek az évnek a szerepe. Kicsit az életem nagy feladata. Hogyan készültem? Nem tudom. Szöszmötöltem a színpadon, motyogtam a szöveget, három héttel a premier előtt kétségbeesetten így szóltam Kazimír-hoz: Karcsi, segíts! Fogalmam sincs arról, hogyan csináljam. Így. — felelte. Motyogtam tovább. Egy-szercsak megéreztem a zene szikárságát és a szerep lényegét. Nem is ésszel, talán a gerincemen. — De menjünk elejétől. Nem ismertem Bartókot. Nem szerettem. Kósa Ferenc, akivel együtt jártunk gimnáziumba Nyíregyházán, vagy Bartók-rajongó volt. Hívott a szobájába, hogy hallgassam. Idegesített. Zavart, hogy nem értettem. Aztán a próba kezdetén könyveket hoztak. Bartók-fotókat. Meg sem rezdültem. Olyan volt, mint a leírt recept, hol van ez még az ízletes ebédtől? Aztán egy Derkovits-festmény megfogott. Megláttam az aránytalanul nagy homlokát. Beszéltek Bartók tulajdonságairól. Hogy menynyire nem szerette a zajt. Milyen szűkszavú volt. Hogy legyek én egy százoldalas szerepben szűkszavú? Elhatároztam, hogy nem tanulom a szöveget. A megtanulás egyenlő a színész koncentrált pillanatával. Túl hamar felfut egy bizonyos érzelmi szintre, s onnan már nem tud elmozdulni. Én, bevallom, semmilyen emléket, élményt nem használok. Ezt egy kicsit árulásnak tartom. Én azt hiszem, hogy ha az ember az emlékeiből, élményeiből él, közel a halál. Rippl Rónainak van egy festménye. Az a címe: Amikor az ember emlékeiből él. Nyitott ajtó van a képen, messziről szobarészlet, ott ül magába roskadva egy idős asszony. Iszonyú. Én hiszem, hogy más vagyok ma, mint tegnap. Az élet kizárja az emlékezést ét a jelenidejűség az emlékeket. Az emlék azt jelenti, hogy leáll a gondolat. És ez talán már veszélyes w a mi pályánkon. — Eljött ifjabb Bartók Béla; tőle sokat lestem el. Figyeltem a mozdulatait. Milyen takarékosak. Egyetlen percre, egyetlen szögből figyeltem az arcát. Félelmetesen hasonlított apjához. Ez a látomás belém-ágyazódott. És akkor sokára, amikor én, Kozák András már egyenlő voltam a semmivel, egy tiszta, fehér papírlappal, csak az idegeim álltak ugrásra készen, meghallottam a zene szigorú rendjét, törvényét. Rájöttem, hogy Bartók az aranymetszés pontosságával szerkeszt. Székesegyházak gyönyörű arányait láttam magam előtt, kezdtem benne az élet diszharmóniái között rendet teremtő embert felfedezni; akkor tudtam: egyenesben vagyok. — Azt is tudtam még, hogy valamilyen eszményképet kell fogalmazni a bevallatlanul is eszményképre vágyó ifjúságnak. Az ifjúság nem Dugotncs Titu-szokat keres. Mit tudnak róla? Hogy leugrott a törökkel. Bartók koncentráltságáról én inkább József Attilát idéztem magamnak: ,Az én vezérem bensőmből vezérel". Benső-vezérlésű ember. Törvénykereső. És akkor tudtam elindulni a szerep félé, vigyázva, hogy minden titkot ki ne adjak mcflamból, mert a lelkileg kifosztott színészt a néző észreveszi Elöntött valami, eddig nem érzett öntudotlanwp, — és ez volt a boldogság. Jobba Gabi: A HOLNAP SZÍNHÁZA Mindig izgalmas, érdekes íelaöat a színésznek felidézni a múltat azok számára, akik azt átélték. S különösen nagy élmény ez akkor, ha az ember éppen abban az évben született, amit fel kell idéznie. 1947-ben születtem, s ebben az évben játszódik a Fényes szelek. Az életem állandó kísérletezések sorozaU. Határtalanul izgat: mi az, amit ur ki tudok hozni magamból. Mindig mást. mindig újat szeretnék. Életformánk már jórészt megváltozott, megújhodott, szüleink, nagyszüleink életstílusához képest Üj, más világot építünk, mint az övék volt. Hiszem és vallom, ugyanennek meg keU történnie a színjátszásban is. A ma, és főleg a holnap színházának másnak kell lennie, mint eddig volt. Főiskolás ko-