Film-Színház-Muzsika 1980. (nem teljes évfolyam) [antikvár]

PÁRBESZÉD új esztendő kezdetén régi szokás újdonságokkal lepni meg az olvasót. A Film Színház Muzsika évtizedek óta mindig tartogat valamilyen megle|5etést. Újítani próbálunk, változtatni. Legalábbis ez a szándékunk. De ha őszinték vagyunk, ehhez azl !s hozzá kell tenni, hogy nem mindig sikerüL arnit eltervezürvk. A tartalmi vagy a formai változások első lót-szatra rrieggyőzőnek tűnnek. Igy gondoljuk magunk és így gondolják olvasóink is. Aztán telnek a hónapok és kiderül: nem lehetünk elégedettek azzal, amit elterveztünk. Igy hát ma mar óvotosabbak vagyunk. Legfeljebb arról tudósíthatjuk most is az olvasót, hogy szóndékaink szerint érdekesebb, változatosabb újságot próbálunk szerkeszteni az új esztendőben. Reméljük, hogy egy fél esztendő múlva nem kell majd hamvukban holt terveknek minősítenünk elképzeléseinket. Az 1980-as év első számának pórbeszédét a megújulás és az önkritika szellemében fogolmazzuk tehát. Ami azt is jelenti, hogy a hozzónk érkező levelek közül ezúttal azokra válaszolunk, amelyekben inspirációkat éreztünk lapunk javítására. 9 Kristóf János budapesti olvasónk évvégi levelében arról ír, hogy színházi és könyvkritikóink, ha témában és tartalomban különböznek is, valamiben szerinte nagyon hasonlítónak egymásra. „Lehet, hogy csak magónvélemény, amit írok, de szerintem több helyet érdemelne egy jelentős színházi előadás, vagy egy világhírű érdekes film, és kevesebbet az, ami jelentéktelen. Ha az ember végiglapozza a Film Színház Muzsikát, szerintem ki kellene ugrania annak, hogy mi a fontos, mire akarják felhívni az olvasó figyelmét, mit ajónlanak a hét műsorából." 9 Bizony így van. Mondhatnánk persze, hogy mindig is ez volt a törekvésünk. Mondhatnónk azt is, hogy az új magyar drámára, a jelentős filmre, mindig is több helyei szántunk, a sikernek nagyobb jelentőséget tulajdonítottunk De az igazság az, hogy magunk is úgy érezzük: nem szelektálunk elég alaposan és nem választjuk el elég feltűnően a fontosat attól, ami kevésbé fontos. Igy hót az új esztendőben próbát teszünk és változtatunk eddigi módszerünkön. Mit ajánlunk olvasóinknak? Mindenekelőtt szóndékaink szerint színvonalas, érdekes, olvasmányos színházi és filmleveleket. Ezekben egy-egy kritikusurtk, munkatársunk foglalja majd össze tapasztalatait a hét bemutatóiról. És így módja lesz arra, hogy ki-ernelje a fontosat, a fontos mellett pedig jelezze: miről beszéli le az olvasót. Igen, mondjuk meg nyíltan, hogy az elemző, mérlegelő kritikának ez a határozottság is feladata. A hangsúlyok is fontosak, amelyek mögött megérezhető: mit f^f tort nagyon fontosnak a krónikás, és melyik az a színházi előadás, melyik az a film, amely észrevétele! szerint nem kerülhet az ajánlott programok közé. # Polgár Dezsőné békéscsabai olvasónk írja:, „Nem vagyok elégedett televíziós rovatukkal. Igaz, hogy egy-két tévéjátékról beszámolnák, de sokan egész héten ót nézik a televíziót, sok műsort látunk. Nekem az a véleményem, hogy hetenként nemcsak egy-két műsorról kellene véleményt monda- # ?¦ niuk." ^ 0 Ha statisztikát készítenénk arról, ki hogyan néz televí-ziót, ki hány műsort lót egy héten, természetesen a legkülönbözőbb adatokhoz juthatnánk. De az bizonyos, hogy magunk is úgy érezzük: nem tartunk eléggé lépést a tévéprog. rommal. Az új esztendőben terveink között még az is szerepel, hogy az eddigi módszerünkön változtatunk, és reméljük, olvasóink is mielőbb toiMsztalhotjók: újabb, másféle cikkekkel próbáljuk nyomon követni a heti tévéprogramot. Amihez olvasóink további észrevételeit várjuk. SZÍNHÁZI ESTÉK PÉCSI NEMZETI SZÍNHÁZ: AZ IGAZAK Repülőgépei térítő, követségfoglaló, leánykollégiummegszálló korunkban némi nosztalgiával figyeljük Camus drámájának, Az igazaknak hőseit. A zsarnok nagyherceg meggyilkolására készülnek a terroristák, ám az első kísérlet alkalmával Kaljajev nem dobja el a bombát; gyermekek ülnek a színházba tartó kocsiban. Mert gyermeket ölni nincs joguk, vélekednek egyetértve a merénylők a sikertelen akció után. Majd másodszorra sikerül a gyilkosság, s Kaljajev menekülhetne a kivégzés elől, ám ő elutasítja az együttműködést. Gjdlkossága — érvel — a maga élete árán válik ma- Kai jajev: Valla! Péter gasztos, s világfordító erkölccsé. S ez a gesztus sugárzik át szerelmének, Dórának további életére. Valós történetet dolgoz fel Albert Camus drámája; az 1905. február másodikán történt, Szergej nagyherceg ellen Moszkvában szervezett merényletet. Még a főhős is azonos a történelmi személlyel; Kaljajev és a csoport valóságosan is a merénylet erkölcsi drámáját élte. Ami, persze, dokumentativitása ellenére szuverén és feszes színpadi alkotássá formálódott Camus sajátos moralista elgondolásában. A pécsi színházé és többszörösen Czímer Józsefé az érdem, hogy a Caligula Dóra és Borisz: Koszta Gabriella és Dávid Kiss Ferenc után újabb Camus-drámát ismerhettünk meg. Nem az összevetésben, hanem a megjelenítésben tapasztalható: feszes, éles dialógváltásra és mondhatóságra egyaránt alkalmas szöveget teremtett fordítóként Czímer József. S őt dicséri az a kiváló műsorfüzet, amely a mű és a történetiség összefüggéseit világítja meg. Alighanem a mű rendezésének folyamatában is segítő és gondolkodtató társa volt Katona Imrének, aki eddigi munkásságának. főként az Uni-versitas Együttes produkcióinak stílusában állította színpadra Az igazakat. Üres szinte a játéktér, néha egy-egy kelléket, széket emelnek le a polcról vagy az asztalról, Katona egyébként az elvek és belső küzdelmek felfokozott megélésére hangszerelte az előadást. Bensőséges kamaradrámát láttunk tehát, amelyben Katona igyekezett a camus-i tételszerűséget lélektani igazsággá fokozni. Ezek a momentumok néha árulko-dóak, több a gesztikuláció, erőltetett egyik-másik kitörés, s olykor a humor optikája is komorrá for- dul. Amikor például a nagyhercegnő férje érdemeként sorolja: népbarát volt, hiszen még ivott is a parasztokkal! Vollai PéfCTTŐl, Kaljajev megformálójáról más alkalomra külön portré kívánkozik. Mert az elmúlt években Vallai mélységben és intelligenciában a színház fő erőssége lett. Bán János kamaszlelkes lázadó; mindennel leszámoló indulatok fűtik Csikós Gábor Sztyepánját. Dávid Kiss Ferenc erőteljes személyiség az anarchisták vezetőjeként. Sírni is tud Koszta Gabriella, de talán nem elég vibráló egyéniség. Galambos György rezzenéstelen arccal ajánlja a szolgálatossági üzletet. Bófcgi Mária, akár egy operett-nagyhercegnő, úgy ágál érveivel, Paál László érzi, hogy clown-rab a feszült szituációban. Terroristák küzdelmét láttuk, dosztojevszkiji lélekkel. Antik világ, tán egykoron volt szép reményű világ. Mert én ma már nem is a repülőgép-eltérítőket, hanem a lélek terroristáit félem. Ablonczy László