Film-Színház-Muzsika 1981. (nem teljes évfolyam) [antikvár]

A HÉT KÉPRIPORTJA KAMERA ELdTT A BOHÓCOK A iMhócok, akiket külőnbM a V^siínMz siínpa-dán Mthol o »?lő, ha «ste tíz óra Iájixin a sánéa-bajóró Möi kSieliti img oz WMlab» «mMS lép-cs{lwL Ott ?gólnak d bohócok, vagyis mosil^k-bon-sipkójukban a síinószak. Cs boszélnok k8ib«t az ombm sorsról, a tőiténolmir6l. Mondják Örkény István szSvegót agy szabálylakin ós nogysiko-rű nfnhózi ostón (jobban mondvo: éjszakán^ játsx-szák az In momoriam 0.1.-t Amit most az olóadás imiduójének, VaUó Pétwnok irányfiásávo! eljátszanak önálló t«-elóadáskónt is. FotóripoiriMriink a felvótel néhány mozzanatát öifikjleti« meg. A Vígszínház még soká« műsorán tartja a játókot A televizióváltozat közvetilésér« majd csak a tóvoB jövóbon kerül sor, hogy láthassák orszőgszmle, mindazok, akik a Vígszínház nagysikerű késd esti produkció^ nem tudnak eljutni. ~ h FI PSYCHL. a címszerepben Fatricla, Adriani FILMLEVÉL varáz2»ge híján Weöres Sándor mikor megírta a Psychét, irodalomtörténeti pszeudót hozott létre: azaz a magyar irodalomtörténet egy viszonylag ismert szakaszában elhelyezett egy általa kreált költőnőt életművével egyetemben. Ettől a pillanattól kezdve Lónyay Erzsébet költőnő valóságos figuraként él a filológiailag hitelesített helyzetekben. (Gyanú: mindez nagy mértékben az elfeledett TJng-várnémeti Tóth László rehabilitációja érdekében is töntémt.) Maga a gesiztus nem túl eredeti (Macpher-son vagy Thaly Kálmán valami hasonlót ügyetlenke- dett el), ahogy Weöres végrehajtotta — zseniális. Vajn azonban egy másik csiMandós leleménye is a dolognak: hogy ti. a költőmő igencsak nőies verseit egy férfi írja. Ami pedig még az eddigieknél is nagyobb trouvaiUe: olyain fantasztikusan jó költő, mint Weöres. Nem véletlen tehát, hogy az átváltozás Lónyay Erzsébetté (azaz Psychévé) tökéletesen sikerül: a költő warázsigék birtokosa. Weöres Psychéjét, természetesen, úgy is föl lehet fogni, mint egy regényt, amely a fikció (mi több, a kolportázs) és a valóság sajátos elegyítéséből jön létre. ez a fölfogás azonban szükségképpen elvonatkoztat a filológiai pikanitériától. líie-tőleg, annak csupán bom-basztosabb elemeit érzékeli. A filmművész, aki elkívánja Weöres metamorfózisát, szükségképpen tovább fogja csupálni a lehetőséget: éppen a varázsigék rovásara. De vajon sikerülhet-e igazi varázslat varázsigék nélkül? Talán igen, talán nem. (El kéne végeznünk — mondjuk — egy hasonló kísérletet, mint Weöresé, a festőművészetben vagy a szobrászatban.) Minden esetre Bódy Gábor és Csaplár Vilmos, a PSYCHÉ című film írói legkivált a történetet kölcsönözték a költőtől, a varázsigéket pedig megkísérelték bizonyos filozófiai, pszichológiai, történelem—filozófiai eszmékkel hélyettesíteni. (Nem mintha ilyenek nem lennének bőségben a weöresi műben, csakhát ott nem olyan elsődleges hangsúlyokkal, miként azt a szükségképpen mindig naturális magvú film kívánja és tételezi.) Ebben a filmi átfogalmazásban szükségképpen le kellett mondani a nemi metamorfózis izgal-