Bővebb ismertető
Részlet:
"A szerepet élni kell...
Elképesztő vitalitás. Első forgatási napon este tízkor fogadja a fotóst, az újságírót (miután a rendezővel tárgyalt), s éjjel egykor még újabb történetekbe kezd. Másnap reggel nyolckor indul a gépe Berlinbe, s ugyanaznap este ismét Budapest.
Percenként felugrál, mókázik, önnön gondolatait megjeleníti, játszik és eljátszik. A fotós kezéből elveszi a gépét, mint egy mesét kiegészítő illusztrációként, vagy talán, hogy méginkább partnerévé tegye hallgatóságát? Teszi mindezt olyan derűvel, kedvességgel, humorral és öniróniával - nem is tudom, előadását kövessem-e vagy gondolatait. Mert tréfái sokszor megnehezítik, hogy a kettőt egyszerre."
(Bodroghalász, 1945. október 14. –)
József Attila-díjas újságíró, kritikus, színigazgató
Ablonczy László mintegy félszáz esztendő töltött a magyar színi életben. Volt a Film Színház Muzsika munkatársa (1978–1989); cikkei és botrányt lobbantó tanulmányai (Alföld, 1974, 1986) mellett a Tiszatáj is gyakran közölte írásait. Az általa 1977-ben szerkesztett Latinovits-füzet (Illyés Gyula, Sütő András, Huszárik Zoltán és mások írásaival) tíz évig raktárban várta feltámadását. A Hitel alapítója (1982). Szerkesztette Sütő András életműsorozatát és Jékely Zoltán drámakötetét. 1990 februárjától Strasbourgban élt, a Magyar Fórumot tudósította. 1991 áprilisában a Nemzeti Színház igazgatójává nevezték ki, megbízatását 1994-ben megújítva 1999-ig vezette a társulatot. Majd 1999-től 2005-ig Párizsban élt és írt. A mai napig Tamási Áron munkássága mellett a magyar színházi élet történetét és a belügyi levéltár erősen hiányos színi anyagait kutatja.
Videó:
A Nemzeti varázskörében - Portréfilm Ablonczy Lászlóról (előzetes)