Film-Színház-Muzsika 1989. október 7. [antikvár]

Részlet: "Arcképünk az arcképben 2Ő megvan bennünk, benned és ugyanúgy bennem. Mi mindketten az ő műve vagyunk. Mindegy, hogy jobbról vagy balról, mellette voltunk vagy ellene, de mindig általa, ő mindig a mi dolgaink központjában volt. Ő maradt, most benned és bennem van..." Ezek a szavak Sztálinra vonatkoznak, és egy olyan darabban hangzanak el - Mrozek Az arckép című munkájában -, amely éppenhogy a sztálinizmus ellen íródott, olyan szereplő szájából (AAnatol), aki a sztálini önkény áldozata. Magyarán valamiféleképpen mindannyian az ő gyermekei vagyunk, s a metatora, amely életében olyan hangos kinyilatkoztatásokban követelt magának teret, továbbra is éle: apánk ő, szerves része a mi kelet-európai föloldhatatlan apakomplexusnak."