Filmkultúra 1989-1990 (vegyes számok) (6 db) [antikvár]

REFLEKTOR A centenárium felé „A filmburleszk az elképzelhető legkorszerűbb művészi megnyilatkozás, hatalmas parallel jelenség azzal, amit dadaizmusnak neveznek: mindennek megtagadása, kicsúfolása, az élet értelmetlenségének és formátlanságának abszurdumig vitt megmutatása. De a mai élet anarchiáját, elévült és elkorhadt életideáljainak mélyig menő hazugságait, illúzióinak hallatlan üressé^ gét, dinamizmusának merev elgépiesedését - nincs semmi, ami olyan élesen és oly kíméletlenül meg tudná érzékeltetni, mint a burleszk. Szánalom és szimpátia nincs benne, objektív és kegyetlen, de gonosz, kaján fintorában mégis van valami idealizmus és alakjaiban valami furcsa, groteszk skálán megjelennek a hősiesség összes attribútumai. Különös korunknak különös hősei ezek a burleszkfigurák, akik a másik végponton testesítik meg a huszadik század emberideálját. Az egyik végpontot a kalandorfilmek hőse jelenti, az a romantikus pózokban elstilizált és fölmagasztalt figura, aki maga a megtestesült akció és cselekvés, akinek pompásak az izmai és az idegei, esze és szíve mindig helyén van, aki diadalmas, fölényes ura a modern élet nagystílű anarchiájának. Szimbóluma az új civilizáció féktelen szabad versenyében magát mindenütt feltaláló életrevalóságnak és szkepszisnélküli életakarásnak. Mit jelent a másik ponton a burleszkhős? ugyanezt groteszkebb, groteszkségében mélyebb transzponálásban. ( ) A burleszkhősök inkarnációi a hihetetlen ügyességű ügyefogyottságnak, a legszemfülesebb, legéletrevalóbb élhetetlenségnek, a csodálatos talá-lékonyságú gyámoltalanságnak és hasonlóan ellentmondó tulajdonságok különös szintézisének." Hevesy Iván: A Filmjáték esztétikája és dramaturgiája, 1925