Filmvilág 1958. (nem teljes évfolyam) [antikvár]

mmim f -<4 film, még mindig új művészet. Törvényei valójában nincsenek, esztétikája, dramaturgiája egy-egy nagy alkotás nyomán meglepő gyorsan módosul. Csupa forrongás és izgalom; úgy formálja még önmagái, mint az alig kihűlt kérgű föld a teremtés hajnalán. Hegyeket vet ki magából, melyek a felhőkig érnek, majd a csillagokra ásító mélységek támadnak benne, hogy azután megteljenek a tenger gazdag és szenvedélyes életével. Rövid története csupa forradalom'. Mivel a technikához kötötte életét, hihetetlenül gyorsan változik és fejlődik és avul el Milyen különös művészet, melynek egy-két évtizedes alkotásai muzeális hatással lepnek meg; milyen megható művészet, mely álig számit a halhatatlanságra. Nemcsak alkotásaival, puszta létével is nyugtalanítja a fantáziát, serkenti a gondolatot, kényszervti az elméket, hogy foglalkozzanak vele. Innen a gazdag irodalom, mely a filmet kíséri az egész vilá-gon. Minden fihnet ^ytóríö országnak van fUmMpja vagy hapjai. Jó, hogy most nálunk is támadt ilyen fórum, hiszen útját kereső, a világban igen megbecsült, sok tehetséges alkotóval gt^dag és sok súlyos rnűvészeti és világnézet^ gonddal terhes filmművészetünk körül megsűrűsödött a mondanivaló, a meg-vttatni vaZó. A füm vüága ma már egyet jelent az egész civilizált világgal. A film mindenkihez szóló nyelvén, e különös művészet talán legnagyobb eredményeként, a népeknek olyan beszélgetése kezdődött meg a földön, amilyenről a legmerészebb álmodók sem álmodtak. A művészetek mindig is alkalmasak voltak a nagy békéltető, a nagy közvetítő feladatára. De melyiknek volt annyi hive és megbűvölije, mint a filmnek, s melyik iyolt olyan fürge és közvetlenül ható, mint a film? A békéért ma egyetlen művészet sem tehet többet a filmnél, A vetítőgép sugara pusztítja a nemzetekről való balhit, a sovinizmus és faji gyűlölködés baktériumait. Népek ismerkednek a filmen, művészetek és kultúrák versengnek, hatnak egymásra és gazdagítják egymást. De éppen e hatások rendkívüli közvetlensége, sugalló ereje vigyázatra int. A plmet kisérő irodalom fontos feladata a mérsékletre és óvatosságra intés. Az idegen kultúra, a más történelmi és társadalmi talajon termett művészi irány sugárzása nemcsak frissít és termékenyít. Bizonyos mértéken túl ártalmas; megtámadja és megmásítja új, szocialista talajon nőtt művészetünk egészséges sejtjeit. Feladatunk lesz, erről is szólni; rögzíteni és megvédeni eredmé-nyeimket, s arra sarkalni áUootómkat, hogy ma^gwnkrál a legjellemzőbbet, a legigazabbat s a legújabbat: mondják el a viláffnak. A füm nemzetközi jelentőségével együtt nőtt az alkotók felelőssége. Műveikkel memcsak művészetükről tesznek tanúságot, — a mépről is valla^ nak, annak örömeiről, gondjairól és reményeiről S arról a társadalmi rendről, melyet a nép elfogadott, s meiHy e szüntelenül megújuló művészetet legfontosabb művészetének ismeri el Vigyáznunk kell azonban arra, hogy a fokozott alkotói felelősség kedvvei, s ihlettel töltse el a művészt, ne szorongással. E lap egyik fontos feladata annak tudatosítása, hogy bár a magas színv€malú alkotás büszkeség és öröm számunkra: a sikerteíen mű — nem bukás, nem tragédia. A bukástól való görcsös félelem szárnyát szegi, a fantáziának, elszürkíti a művet. Bátor alkotásókkal, s mindig megújuló kísérletezéssel kell keresnünk filmművészetünk legsajátosabb tartalmát, legkifejezőbb formáját. De nem a sötétbeugró vakmerőségével. Azzal a nyugalommal és biztonságérzettel, melyet a szocializmus eszméjében való megegyezés s a népi demokrácia társadalmi rendjéhez való hűség ad az alkotónak. Persze, ezen a talajon is teremhetnek satnya virágok, sápadt színűek és illattalanok — de sohusem veszedeln^sek, mérgezőek. Szép feladatunk: látni tanítani a nézőt, segíteni abban, hogy a virágok közt felismerje a legnemesebbet. Erre a célra semmiféle csodaszer nem áll rendelkezésünkre. Ht szeretnénk megkeresni, a lap hasábjain, irók, kritikusok, filmalkotók s az olvasók segítségével HÁMOS GYÖROY