Filmvilág 1969-1970. (vegyes számok) (19 db) [antikvár]

A történelem kérdései — és a rendezőé A SIROKKÓRÓL Minden műbirálat lényegében kéi műveletre tagolódik. A kritikus értékeli, hogyan valósítja meg az alkotó a maga művészi tervét, programját — ezt nevezik immanens kritikának — és értékeli ennek a tervnek súlyát, jelentőségét, újszerűségét, eredetiségét a kulturális-művészi ágazat egészéhez, sőt jelentősebb alkotásoknál a kor általános szellemi állagához, szintjéhez viszonyítva. Méri tehát a művet a művészi szándékkal, de méri a művészi szándékon is — egyszerre kérve hitelesítést számára művészettől és valóságtól, formai tökélytől és tartalmi igazságtól. Jancsó Miklós viharos vitákat, szenvedélyes nézetösszeütközéseket kiváltó filmjei sorában sohasem az elsőn, az immanens kritikai megítélésen volt a hangsúly. Hívei és ellenfelei egyaránt elismerték, hogy nagy és jelentős művész — akinek szándékáról, mondanivalójáról lehet vitatkozni, lehet különböző értelmezéseket adni, de artisztikumának eredetiségét, hőfokát, esztétikai koncentráltságát kétségbevonni nem igen lehet. A Sirokkó (a Harangok óta) az egyetlen olyan filmje, amelyben a hangsúly a kritika immanens oldalára tevődik át, s tulajdonképpen el sem juthat a szándék általános eszmei értékeléséig, mert a szándék — szándék maradt, a művészi gondolat nem öltött testet és nem kapott áteresztő formát a megvalósulásban. Amíg az eddigi vitáink hátterében olyan kérdések húzódtak meg: Mi a forrása a Jancsó-filmek különböző értelmezési lehetőségeinek? Vajon magában a műben van a „hiba", történelemszemlélete hordoz kibékíthetetlen ellentmondásokat, parabolái nem „tiszták" — mint ellenzői állítják —, vagy ellenkezőleg, a kritiku.sainak szemléleti konzervativizmusa, egyoldalú beidegződöttsége, nyelvének újszerűsége és eredetisége, igazságainak bátorsága a félreértelmezések és megnemértések forrása — mint hívei közül olyan sokan vélik — a Sirokkó más kérdést állít elénk. Azt ugyanis: mi az oka annak, hogy ugyanazok a művészi kifejező eszközök, ugyanazok a formai megoldások, amelyekben a jancsói mondanivaló előző filmjeiben tömör, plasztikus és szuggesztív megfogalmazást kapott, ebben a filmben olyan talányossá és súlytalanná váltak, mint egy ismeretlen ritus pito-reszk, de megfejthetetlen szertartásai; mi az oka annak, hogy a most is bőségesen áradó művészi invenció, a megejtő részletmegoldások ellenére — elmaradt, nem állt össze a jellegzetes jancsói parabola; hogy amíg előző filmjeiben a különféle értelmezési lehetőségek sokfélesége jelentette a — termékeny, izgató, hasznos, gondolatokat tisztázó — problematikát, ez a filmje, ha következetesen végiggondoljuk, semmilyen értelmezésre nem ad lehetőséget, s legfeljebb az előzmények alapján következtethetünk a feltehetően most is izgalmas és rokonszenves szándékára. Olyan nagyságrendű művész esetében, mint Jancsó, talán túl merésznek és kockázatosnak hat ez a megállapítás — végül is a kritikus készülékében is lehet a hiba —, engedtessék meg tehát, hogy kissé messzebbről induljak a bizonyításnak. Jancsó művészetének nagysága és világ jelen tősége megítélésem szerint abban' rejlik, hogy érezhetően és kitapinthatóan korunk legfontosabb és legizgalmasabb szellemi áramlatainak sugarait gyűjti össze művészi látás- és ábrázolásmódjának fókuszába, amelyekkel a kor- ; 1 1 / társi gondolkodás -- ha különböző és meghatározott érvényességi kör-j-el is _ napjaink realitását megragadni igyekszik. A marxista történelemszemlélet, mint a történelmi szituációk kiválasztásának és értékelésének elsődleges és meghatározó tényezője; az .egzisztencializmus sajátos " választási problematikája, mint az egyén autonómiájának reagense, mérőműszere a történelmi szituációban; és a struktui-alizmus modellezve absztraháló leírása, nünt a művészi általánosítás, tipizálás újszerű és sajátos módszerei: találkozik össze Jancsó művészetében, egy gyökeresen új és eredeti formanyelvet, művészi közlésmódot és esztétikai hatásmechanizmust teremtve ezzel. Érthető, ha e három, egymás akceptálásában vagy tolerálásában annyira kialakulatlan, és különböző képviselőjében oly különbözően értékelt irányzatnak találkozása egy művész oeuvre-jében, minden oldalról kiválthatja a szóbanforgó irányzatok orthodoxainák ellenérzését és ellenállását. Aki azonban — mint e sorok írója is — hisz abban> hogy az egzisztencializmus által felvetett kérdésekre marxista válasz is adható (és kell is, hogy adjunk rájuk) és azt vallja, hogy bár a marxizmus és a strukturalizmus nem összebékíthető — de a modell és a modellezés fogalma és módszere nem kakukktojás a marxizmus fészkében (mái-Marx is ismerte és felhasználta), nagyrabecsüléssel szemlélheti a merész vállalkozást. Nem ekl^-tikál lát. hanem az eszmeileg is jo- gosult és magasszintű, idő- és korszerű művészi szintézis nagyszabású és többnyire sikeres megvalósítását ismeri el benne. A Sirokkó problematikája tehát (bár nem teljesen előzmény nélküli) elválik számunkra azoktól a vita-témáktól, arhelyeket Jancsó filmjei általában felvetnek hazánkban. Éppen azért, mert ez alkalommal a szintézisre irányuló törekvést nem koronázta siker, s így a film nem is válhat a művészi célkitűzés, program próbakövévé, legfeljebb buktatóira, veszélyzónáira mutathat rá. A Jan-csó-parabola Achilles sarka pedig abban rejlik, hogy e borotvaélen egyensúlyozó szintézis három említett eleme, forrása közül akármelyik zavarodik meg, láncreakcióval vonja maga után a másik kettőt, s az egész film megzavarodását. Esetünkben pedig mind a történelemszemlélet iránytűje, mind az egzisztencialista határhelyzetek mérőrnűszere, mind a modellezés tipizálása — meghibásodott valahol, hiteltelenné vált. s ezzel kiürítette, tartalmától megfosztotta azokat a formai bravúrokat, amelyekkel Jancsó ez alkalommal is „meglep" bennünket. Amíg ugyanis Jancsó eddigi filmjei — a Szegénylegények-ben a per-zekutorok és a betyárok, a Csillagosokban a vörösök és fehérek, a Csend és kiáltásban a csendőrök és a bujdosó kommunisták, a Fényes szelekben a népi kollégisták és a gimnazisták —konfliktusa, a műszó tágabb, történelmi értelmében, osztályértelmében kétségkívül alapjaiban hite- Jacqu«s Charricr és Marina Vlatly