Fotóművészet 2007/1-4. [antikvár]

Részlet: Én a saját titkaimat mesél el Beszélgetés Gőbölyös Luca fotóművésszel - Apukád, Gőbölyös Gyula képzőművész, anyukád, Laczkovich Alice szobrász. Gondolom, egy kicsit kilógtál az osztálytársaid közül. - Sok minden az átlagostól eltérővé tett az ikertestvéremmel együtt, már a nevünk is különleges volt, az ikremet Kristófnak hívják, engem Lucának, ami annyira nem volt divatos akkoriban, hogy mindig csúfoltak miatta. Az Amerikában élő nagybátyám rendszeresen küldött ruhákat, és a Hernád utcai Bokányi György út és Peterdy utca sarkán laktunk) emiatt is kilógtunk a sorból. De az osztálytársaimmal jó barátságban voltunk, együtt idétlenkedtünk a Ligetben tehát nem kerültünk a közösségen kívül. Hetedikes korunkban a szüleink kivettek minket a Bokányiból, és a Május 1. úti iskolában tanultunk tovább. Művész szülők gyermekei voltunk, ismert színészek, képzőművészek jártak hozzánk, színes légkörben nőttünk föl. Ennek köszönhetően nagyon jól szocializált gyerekek lettünk, könnyedén teremtettünk kapcsolatot a felnőttekkel. Attól kezdve, hogy az apám a Kisképzőben kezdett rajzot tanítani, gimnazisták jártak a műterem lakásunkba, akik hozzánk, hét-nyolc éves gyerekekhez képest felnőtteknek számítottak, de velük is könnyedén tudtunk beszélgetni.