HANGjegyzet 2003. Ősz [antikvár]

Amikor két éve szeptemberben Máté Györggyel és Németh Istvánnal először beszéltem arról, hogy kellene egy lap, mely Gellért Andráséhoz hasonlít, de ugyanazt klasszikusban is megvalósítja, nem hittem volna, hogy félévente módomban lesz újabb számokat kitalálni, megíratni és megszerkeszteni.Most az ötödik számon vagyunk túl - illetve Ön, kedves olvasó, talán csak most kezdi -, és egyre inkább úgy érzem: érdemes volt elkezdeni és folytatni. Szerencsére nemcsak én érzem így: az olvasók is, akik szeptemberben elkezdenek hívogatni, üzengetni, hogy mikor lesz már következő szám, a főnökeim, akik lehetővé teszik, hogy a lap fennmaradjon, és hogy szabadon alkothasson a csapat, mely két éve alakul és észrevétlenül kovácsolódik. Mert ők is úgy érzik: érdemes folytatni.Most e csapatban csere történt, nagyrészt külső okok következtében: a lap külseje lényegileg változatlan maradt, de ezúttal nem a mindenre odafigyelő, megfontolt Zátornyi Tibor "rakta össze" (aki a külcsínt annak idején kitalálta), hanem gyerekkori barátom, Pais Andrea. Zátornyi Tibornak és Németh Istvánnak hálás vagyok eddigi munkájukért és segítségükért.