Magyar iparművészet 1911. [antikvár]

mői^mcrar«mpu>inoftBa-• «' Mily csodálatos az eszmék s az érzések járása! Eljár fölöttük is az idő s a divat; „ , Több egyídeig keletjük van, azután pedig letűnnek; egy darabig közszükségletet jelentenek, muTe"etet azután háttérbe szorulnak, de csak azért, hogy a pihenés s az erőgyűjtés hosszabb, rövidebb lomoHba fázisai után ismét népszerűekké váljanak s kielégitést sürgessenek. így vagyunk a művészetnek s a műíparnak népszerűsítésével is. Régen ez nem volt igény, most azonban közszükséglet, s közszükséglet azért, mert a kultúra haladásával lelkünk is van hozzá; no meg a kezünk is győzi. A kultúrának egyik igénye a szépség; együtt járnak, mint a lényeg és a forma, mint a fény és a színek, mint az erő és az öröm. Ahol élet fejlik kí gazdagabb kultúrában, ott föllép a szépség kultusza ís a művészet fejlődésében s a művészet népszerűsítésében. így történt ez a vallási kultúrában ís s mindenekelőtt a kereszténységben. Giotto és Címabue idejétől kezdve a mély és bensőséges vallásosság szép kifejezést keresett; ezt a kifejezést az építésben épp úgy mint a szobrászatban s festészetben hathatósan sürgette s ugyanakkor maga lett a géniusz inspirációinak első s legáldottabb forrása. Azon- % ban sem e kezdetben, sem később, századokon át, a szépség uralma nem lehetett általános az egyházban sem, mert a művészet még nem foglalhatott tért a nagyvilágban úgy, hogy elhasson a kisebb városba vagy éppen faluba ís! Most azonban már ott tartunk, hogy a művészi szép kilépett a világba, hogy a műipar tért hódított oly mértékben, hogy a sokszorosító technikák tökélyesbülése folytán a művészet elhat a lakóházakba is, mennyível inkább tehát a templomokba. Szépít otthont, képekkel ékesít falat, formássá tesz bútort; fejlesztője lesz a nemesebb érzéseknek, nevelője az embernek; de ezzel egyszersmind nélkülözhetetlen kelléke a templomnak, istentiszteletnek s liturgiának. Hirdeti a maga módja szerint, némán ugyan, de folyton, az igét, segíti az értelmet, tápot ad az érzelmeknek, magyaráz, szimbolizál; szól szemhez, fülhöz, szívhez; emel, nevel, lelkesít, buzdit, hevít s sok-sok gyönyörűséggel tölti el a lelket. S mi mindnyájan ugyancsak érezzük, hogy az eszme rászorul arra az alakító művészetre, mint a lélek a testre, — hogy az Ige megtestesülése után Krisztusban, az emberek legszebbikében, folytonos megtestesüléseket sürget eszme és gondolat művészetben épp úgy mint életben. S ez a megtestesülés folyik ís; mert van az eszmének sokféle szimbóluma. A próféták nemcsak hirdetik az eszmét, hanem kinézik vizióikban az eszmék szimbólumait; a parabolás evangélium alakot teremt a gondolatnak s mihelyt alakot teremtett, már hódít ís, A szépség ellen nem küzd senki s már azért is szépségbe kell öltöztetni az igazságot; az is pajzs, de milyen I A zsoltár a végtelen világokon uralkodó Istenről is azt mondja, hogy szépségbe öltözködött. A Madonna sixtína ellen senkinek sem lesz kifogása, de lesz a máriacelli ellen; az szép, ez csúnya s én sajnálom, hogy csúnya, mert megütközöm rajta. Ha valaminek, hát az igazságnak, a fölségnek kell szépségbe öltözködnie. Isten ís így akarja; azért teremtette széppé a világot, az ő házát; azért kell szépnek lennie a templomnak is, melyről azt énekeljük; ez az Isten háza s az ég kapuja. Mtfyar IparmGvMctt. I