Magyar Iparművészet 1998/3. [antikvár]

Kedves Olvasóink! A művészet - finom érzékenysége ellenére - képes arra, hogy túléljen elidegenítő korszakokat, ízlésváltozásokat, akár a háttérbe szorítottságot is. Mindezt nem azért állítjuk, mert azt vélnénk, hogy a hátrányos helyzet nyomok és hatások nélkül múlhat el. Csupán jelezzük, hogy ez évi őszi számunkban milyen örömmel nyújtjuk át Olvasóinknak a világhírű Rippl-Rónai József festőművész iparművészeti terveiről írottakat, a nem kevésbé világhírű Zsolnay-gyár remekművei által keltett kritikusi észrevételeket, és a Zsolnay nővérekről szóló, ritkaságszámba menő kiadvány forrásértékű tanulmányát. A múlt értékeit ismertető rovatunk gazdagságát gyarapítja a Budapest egyesítésének 125. évfordulójára rendezett és az „Éljen a haza!" - 1848-49 emlékezete a folklórban című kiállítások bemutatása. Kortárs művészeink közül is jeles díjazottakat és számos fiatalt ismerhernek meg éppen úgy, mint a bécsi, salzburgi és székesfehérvári műgyűjtői eseményeket. Az ez évi utolsó, karácsony előtt megjelenő számunkban ismét bőséggel mutatkoznak be a magyar iparművészet tehetségei. A szombathelyi textilbiennále esztétikai kérdésfelvetései mellett szándékaink szerint foglalkozunk az iparművészet esélyeit érintő szakmai és intézményi változásokkal is. Reméljük, régi és új rovatainkkal újra és újra felkeltjük érdeklődésüket a maga nemében egyedi magyar iparművészet értékei iránt. Köszönti az Olvasókat a SZERKESZTŐBIZOTTSÁG