Magyar Művészet 1930/1-10. [antikvár]

PERLMUTTER IZSÁK Á lélek mélység . . . kondul bennem az értelem szava, valahányszor mások művészetéről akarok írni, és szorongás fogja el a lelkemet. Ilyenfélének gondolom a bányász lelkének felfohászkodását a sötét tárna rejtelmes mélysége előtt, midőn új aranyért a mélységbe száll. Ilyennek a gyöngyhalász aggódó készülődéséf, midőn búvárköntösbe pólyálja magát, mielőtt a tenger titokzatos mérheletlenségébe ereszkedik. A művésziélek az alkotásban megtáruló tárna; a szenvedéstől értékké nemesedett gyöngy, amelyre reáborul az emberi természet külső kagylója. „Szerencse fel I" mindkettő jelszava, mert nemcsak megtalálni, hanem a mélységből mások szeme elé akarják fölemelni a sötét világok szi-porkás kincseit. Ezzel a tiszteletreméltó érzéssel akarok Perlmutter Izsák művészetének mélyére szállni és reábontani alkotásaira szépséget áhító szemeim, hogy a bennem megvillódzó értékei, a betűk fekete gyöngysorába fűzve, felfényesedjenek olvasóim lelkében és meglássák a művészlélek szépséget termő forrásait, amelyek alkotásaiban műértékké nemesedve új szépségekkel gazdagítják a mi világunkat. * Perimutter nem tartozik a forumon ágáló és a reklám mindenhova eljutó erejével önmagát a nagyközönség figyelmébe harsonázó művészek közé. A szemlélődés és hangtalan 'munka nagyvilágtól elvonuló előkelőségével él rákospalotai villájában és álmodik festővágyainak beteljesedéséről. Művészi hitvallása az ébren élő festői realizmus, amelyet az áloméletű impresszionizmus hangulatok szülte szépségével zo-máncozottan, a természetesebb emberi látás igazabb élményének tart. A részekben látó akadémikus, a vonalban és foltban látó dekoratív, vagy a külvilággal nem törődő, formát, színt, festőiséget, szépséget feláldozó expresszionisztikus festői irányokhoz nincs köze. Ritkán találkoztam művésszel, aki művészi tevékenységét világosabban tudta volna értelmezni Perlmutter Izsáknál, annak a veszélye nélkül, hogy művészi ihlete a doktrínák mesterkéltségétől ne szenvedett volna. Peri-mutter azonban minden tudatossága mellett művész maradt, mert a szeme festői szépségeket, nagy finomságokban megérzékelő festői szem, a lelke pedig élményeket alkotássá transzponáló költői lélek. Emberi és művészi életének fontosabb dátumai a következők: 1866-ban született Budapesten. Művészlelkű atyjának a Louvre-ból másolt festményei hatásaként igen fiatataion kezdett a piktúra iránt érdeklődni. Első mesterei Mannheimer Gusztáv, majd Karlovszky Bertalan voltak, akiktől már 1891-ben Parisba ment a Julien-iskolába. Innét rövidesen visszatérve Bihari Sándorhoz került, majd ismét 1894-ben Párisba ment, ahol Lefébre és Robert-Fleury mellett szigorú rajz- és festőtanulmányckat végzett. E korból való képein a párisi Julien-akadémia minden sajátságát megtaláljuk. Az okkeres szürkék meleg ragyogása, a tónusok zavartalan, mindent egységbe fogó finom fátyolszerűsége és a rajz szigorú pontossága és biztossága, amit Perimutter Párisban mesterségbeli tudásként megszerzett magának. Ezen eszközök segítségével lendült első nagyobb alkotásaihoz és sikereihez Hollandiába, ahova 1898-ban költözött. Hollandiában kisebb megszakításokkal 1904-ig tartózkodott. Már 1895 óta a párisi Szalonban évenként kiállított. Fontosabb kitüntetései: a párisi világkiállításon 1900-ban „mention hono-rable"-t nyert. 1904-ben Amerikában a St. Louis-i világkiállításon ezüstérmet. 1905-ben Budapesten kis állami aranyérmet, 1906-ban ugyanott a „Falurészlet reggeli napsütésben" című művével állami nagy aranyérmet nyert. 1909-ben Münchenben „A vasárnapi látogatás" című képével első osztályú nagy állami aranyérmet, ugyancsak ezzel a képével 1910-ben a bruxelles-i világkiállításon 1 1